Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése = Einige Fragen zur Entwicklung des Städtenetzes von Ungarn im 14. und 15. Jahrhundert 39-56
és piachelyek nagy tömegének alsó pólusán azok a helységek foglalnak helyet, amelyek gazdasági szempontból semmiben sem különböztek a falutól, lakói ugyanolyan parasztok voltak, mint a szomszéd falvaké, csak bizonyos kiváltságok emelték ki a falvak közül. Egyrészt a közép- és kisváros jellegű mezővárosok, másrészt a falvak közé sorolandó oppidumok és piachelyek közt foglal helyet egy önálló helységtípus. Legutoljára a szentendrei kisvárostörténeti konferencián Székely professzor ismertette a külföldön is egyre növekvő arányú kutatást a város és a falu közötti településekről. Ezek alapításának kora Németországban is, akárcsak nálunk a XIV—XV. század. 63 Erre a kategóriára Stoob a lefordíthatatlan „Minderstadt" terminus technikust alkalmazta. Mindebből tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a XV. század végén városhálózatunk egyetlen nagyvároson 64 kívül jóval nagyobb számú közép- és kisvárosból állott, olyan formán, hogy a középvárosok között többségben voltak a királyi kézen levők. A városok és a falvak között egy településcsoport foglalt helyet, amely piachelyekből és a gazdaságilag gyengébb mezővárosokból állott. A piachely és a mezőváros különbségéről talán azt mondhatjuk, hogy mezővárosi kiváltság nélkül egy piachely sem emelkedhetett magasabbra, hiszen a kiváltság mégis biztosított valami személyes szabadságot a piachely népének. Ez a városhálózat nem egyszerre alakult ki, sőt állandóan változott. Nem csupán az árutermelés növekedése folytán sűrösbödött piachelyek okozták a változást, de a városok egymáshoz viszonyított hierarchikus helye, a városhálózatban elfoglalt súlya is változott. A változásban nagyrésze volt a külkereskedelemnek. A XIV. század első felében, amikor hazánk külkereskedelmi forgalma még jelentéktelen volt, legfontosabb külkereskedelmi városunknak árumegállító és útkényszer joga következtében Budát tekinthetjük. 65 Az ő rovására írható a korábbi központok : Fehérvár és Esztergom hanyatlása. A változást a nagy dél-német kereskedő városoknak, főleg Nürnbergnek erőteljesebb magyarországi kereskedelme hozta meg. Nürnberg hazai vezető szerepét eddig Kováts Ferenc pozsonyi adatai alapján csak a XV. századtól ismertük el, 66 most azonban Stromer adatai, többek között az általa talált Schürstab-féle XIV. sz. második felétől származó kereskedelmi számadáskönyv 67 alapján korábbra kell tennünk. Már a XIV. század végén bejutnak nürnbergiek a budai tanácsba, mások kezükbe veszik a királyi pénzügyigazgatást (Krammer Ulrik és Nürnbergi Márk) és érdeklődnek a magyar bányakincs, de a lengyel kereskedelem iránt is. 68 A nürnbergieknek nyilván olcsóbb volt a magyar üzleteket a 63 Carl Haa.se > Stadtbegriff und Stadtenstehungsschichten in Westfalen. (Die Stadt des Mittelalters, I. Bd. Wege der Forschung, Bd. CCXLIII.) Darmstadt, 1969, 85—87. — H. Stoob, Minderstädte. Formen der Stadtenstehung im Spätmittelalter. VSWG 46 (1959) 21—28. 64 Buda és a vele gazdasági egységet képező Pest. Ld. erre Budapest története, II. k. Bp. 1973. Megjegyezzük, hogy ugyanez a helyzet a prágai városok esetében is, ahol legalább három Prágával kell jogilag számolnunk. 65 L. a 41. j.-ben id. munkánkat. 66 Kováts F., A magyar arany világtörténeti jelentősége és kereskedelmi összeköttetéseink a Nyugattal a középkorban. Történeti Szemle 11 (1922) 136. 67 "w Frhr. Stromer v. Reichenbach, Das Schriftwesen der Nürnberger Wirtschaft vom 14. bis zum 16. Jahrhundert. Zur Geschichte oberdeutscher Handelsbücher. (Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte Nürnbergs, Bd. II. Nürnberg, 1967, 776—780.) — Köszönöm egyben Stromer egyetemi tanárnak, hogy 1970 tavaszán Nürnbergben lehetővé tette számomra, hogy a számadáskönyv fényképmásolatába betekinthessek. 68 W. v. Stromer, Nürnberger Unternehmer im Karpatenraum. Ein Oberdeutscher Buntmetall-Oligopol 1396—1412. Kwartalnik Historii Kultury Materiahiej 16 (1968) 641—662. — U. ő., Oberdeutsche Hochfinanz 1350—1450. Wiesbaden, 1970, (VSWG, Beihäfte 55—57.) I. k. 90—154, II. k. 396. 4 Tanulmányok Budapest múltjából 49
