Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése = Einige Fragen zur Entwicklung des Städtenetzes von Ungarn im 14. und 15. Jahrhundert 39-56
határon és nem pedig a távoli fővárosban megkötni és így nem véletlen, hogy épp 1402-ben, amikor Mályusz szerint Nürnbergi Márk volt Zsigmond gazdasági főtanácsadója, kaptak ugyanazon a napon árumegállító jogot legfontosabb határszéli városaink Buda rovására. 69 Érthető, hogy épp ebben a korban adományozzák el a belkereskedelmi központ szerepét játszó városokat, hiszen a nürnbergi kereskedők a király gazdasági tanácsadói ezek fenntartásában nem voltak érdekelve. Most indult meg erőteljesebben a határszéli városok fejlődése és ezáltal városhálózatunk a központi városok rovására újra átrétegződött. Nem kizárólag mesterséges intézkedésről volt szó, hiszen a határvárosok már korábban élvezték a külkereskedelem hasznát, illetve annak egy részét. Bártfa csak 1376-ban lett szabad királyi város egykori soltész településből. 70 Nyilvánvaló, hogy határszéli és útmenti fekvésének köszönhette ezt a rangot és így a Lengyelországgal kifejlődő kereskedelem járult hozzá felemelkedéséhez. Érthető, hogy az egyre növekvő mértékű külföldi posztóbehozatal korában az ennek közvetítésében helyzetük és joguk lévén szerepet játszó Pozsony és Sopron fellendült. Ismeretes azonban, hogy az itteni kereskedők csak kevés üzleti tőkével rendelkeztek, hiszen ellenértékként nem tudtak más árut exportálni és így eladósodtak dél-német üzletfeleiknél, ami már a hanyatlás csíráját hordozta magában. 71 Ezzel kapcsolatban —• teljes mértékben elismerve ugyan a délnémet tőke hatásának káros oldalát — szeretnénk megjegyezni, hogy nem magyarázhatjuk a hanyatlást kizárólag ezzel. Az előbb idézett adatok alapján nyilvánvaló, hogy már Pozsony nagyarányú fellendülését megelőző időben is uralkodott a magyarországi piac tekintélyes részén a délnémet kereskedőtőke. Ha ez lett volna az oka a magyarországi városi fejlődés a XV. század második felében bekövetkezett állítólagos megtorpanásának, akkor érthetetlen a század eleji fellendülés. Ugyanaz a jelenség természetesen egyszer fejleszthet, másszor sorvaszthat, de ez nem is egész fél évszázad alatt azt hiszem mégiscsak valószínűtlen. Valószínűbbnek látszik az, hogy az idegen tőke éppen élénkítően hatott a hazai kereskedelemre, fejlesztette a hazai kereskedelmi tőkét is. Mindenesetre érdekes, hogy a XV. század második felében a nürnbergi kereskedők főleg a kétség kívül fejlődő Budával, és nem pedig a kimutathatóan stagnáló, ha nem éppen hanyatló Pozsonnyal álltak kapcsolatban. E kitérés után térjünk vissza a XV. századi fejlődéshez. Változást a század második harmadától a magyar szarvasmarha kivitel fellendülése hozott. Ennek a hasznában alföldi és középdunántúli városaink osztoztak: Buda kiheverte fél évszázaddal korábbi megtorpanását, 72 vele együtt újabb virágzás mutatható ki Fehérvárott, 73 feltehetően Győrben is, és most ugrik az ország leggazdagabb városai közé Pest és Szeged. 74 Az állat- és posztókereskedelem elválik egymástól: a délnémetekkel kapcsolatot tartó hazai német kereskedők a posztóval, míg 69 Mályusz E., Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon. Történelmi Szemle 3 (1960) 171—172. — Pleidell A., A nyugatra irányuló magyar külkereskedelem a középkorban. Bp., 1925, 70—72. 7° Mályusz E., A mezővárosi fejlődés i. m. 154. 71 Vö. pl. Szűcs, Das Städtewesen ... i. m. 111. 72 A. Kubinyi, Die Städte Ofen und Pest und der Fernhandel am Ende des 15. und am Anfang des 16. Jahrhunderts. Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450—1650, hsgg. von Ingomar Bog, Köln—Wien 1971, 350—355. 73 Pozsonyi és soproni kereskedők eladósodnak székesfehérváriaknál. Ol. Ft. Pozsony v. It. Oklevelek 1284, 1351, 4123, 4175, 4392. sz. — Házi i. m. 1/4. k. 98—99, 161, 1/5. k. 60. 74 Ld. a 72. j.-ben id. munkánkat, 355—357 és Szegedre: Gy. Székely, Le développement des bourgs hongrois à l'époque du féodalisme florissant et tardif. Annales Univ. Scient. Budapest. Sectio Hist. Tom. V. (1963) 58, 62, 70. 50
