Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése = Einige Fragen zur Entwicklung des Städtenetzes von Ungarn im 14. und 15. Jahrhundert 39-56
Buda és a Pozsony—Fehérvár, Tolna a Buda—Pécs, Gyula a Szeged—Várad útvonalon, stb. Ebből viszont az következik, hogy a 30—40 királyi városon kívül már csak piackörzetére tekintettel is városnak kell tekintenünk a nem teljes jogú városias települések egy részét is. Szükséges lenne ezért városias településeink gazdasági hierarchiáját is megállapítani. A meglevő okleveles anyag városainknak csak kis részénél engedi meg a népesség számának felbecsülését és gazdasági erejének, ipara differenciálódásának, környékére gyakorolt hatásának meghatározását. Ott ahol erre anyag maradt megállapítható, hogy városaink valóban uralkodtak tágabb piackörzetükön, az ott elterülő alközpontok, a mezővárosok kereskedői tőlük függtek, a város és a körzetébe tartozó mezővárosok között munkamegosztás jött létre, és a mezőváros közvetítette a falu és a város közti árucserét. 51 Nem beszélhetünk tehát a piac szétforgácsolódásáról. A város gazdasági kapcsolatainak nálunk is a családi összeköttetések nyújtják tükörképét. 52 Megállapítható, hogy az új polgárok általában a szűkebb piackörzet falvaiból és a várossal gazdasági kapcsolatban álló mezővárosok és városok lakóiból kerültek ki. A jelek szerint a paraszt először egy mezővárosba és innen a városba költözött. 53 Ezt a település-hierarchiát az ország városias településeinek többségében nehéz meghatároznunk és ezért a közvetlen források helyett olyan összehasonlításra alkalmas adatokat kell keresnünk, amelyek az egész országra vonatkoznak és közvetett következtetésekre nyújtanak lehetőséget. Nemrég Fügedi Eriknek sikerült a koldulórendi kolostorok elterjedésének alapján ilyen összehasonlító eszközt találni. Eredményeiből nyilvánvaló, hogy a mezővárosok felső rétege és a városok között nincs nagy különbség. 54 Magam is próbálkoztam egy olyan módszerrel, amelynek segítségével megkísérelhető a településeknek közös nevezőre hozása. 55 A magyarországi helységekből külföldi egyetemekre beiratkozó hallgatók számát az illető település gazdasági erejének mutatójának tekintve állítottam össze 1440-től kezdve 1514-ig 75 év alatt az egyetemekre beiratkozok statisztikáját. Ennek jogosultságát indokolta, hogy az osztrák városok esetében úgy láttam, hogy nagyjából megfelel az egyetemre járók száma a város fejlettségének, 56 Budán és Pesten pedig az egyetemre járók számának változása pontosan követte a városok gazdasági erejének változását. 138 települést kaptam, amelyekből az első 20 a következő: Buda (és Pest), Nagyszeben, Brassó, Pozsony, Körmöcbánya, Kassa, Sopron, Szeged, Lőcse, Várad, Segesvár, Kolozsvár, Pécs, Székesfehérvár, Beszterce, Bártfa, Késmárk, Besztercebánya, Nagyszombat, Eperjes. Ide tartozik tehát 17 királyi város (7 tárnoki, 4 szász, 2 bánya és 4 egyéb), valamint 2 püspöki székhely és csupán egy földesúri város (Késmárk). A következő csoportokhoz számos királyi város és mezőváros, több püspöki és egyházi város, valamint földesúri mezőváros sorolható. Ezeket a településeket térképre vetítve még jobban látszik, 51 Kubinyi A., A XV— XVI. századi magyarországi városi fejlődés kérdéseihez. Századok 99 (1965) 519—520. . 52 Kubinyi A., Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. Levéltári Közlemények 37 (1966) 283—284. 53 Kubinyi A., A XV—XVI. századi... i. m. 520. és a 41. j.-ben id. mű. 134—137. 54 E. Fügedi, La formation... i. m. 983—987. — U. ő., Koldulórendek, 69. skk. 55 A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendje kérdéséhez, Településtudományi Közlemények 23 (1971) 58—78. 56 Die Matrikel der Universität Wien, II. k. Graz—Köln, 1959. mutatójában szereplő osztrák városi polgárfiúk adatait összeadtam és ezt hasonlítottam össze M. Vancsa, Geschichte Nieder- und Oberösterreich, II. Bd. Stuttgart und Gotha, 1927, 441, 446. és más osztrák adatokkal. 47
