Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tóth Imre: Az Elzett-gyár története = Die Geschichte der Fabrik ELZETT 433-460

1927-ben beszereztek 2 db automata előtolós szalagfeldolgozó présgépet. A gépekhez a szerszámokat már az ő irányítása alatt készítették. 1928-ban vásároltak 3 db automatikus előtolású Tümler sajtoló gépet. Ezzel sajtolták a bútorzárakat, valamint az ötsarkos lakat palástját és fedőlapját. Fennmaradt ebből az időből a legfontosabb gyártmányok árkalkulációja.

7 Ebből megtudjuk, hogy acéllemezt már akkor sem használt a gyár, hanem teljes mértékben hidegen hengerelt (acél) szalagacélokból dolgoztak. Aki figyelemmel kísérte a sajtó műszaki vonatkozású cikkeit tudja, hogy legtöbb nagy gyárunk még az 1950-es, 60-as években is idegenkedett a szalaganyagok használatától. Ennek természetesen az az oka, hogy a rajzváltozás, darabmódosítás esetén a méretre rendelt szalag felhasználhatatlanná és eladhatatlanná válik. Viszont a szalag alkalmazása olcsóbb és nincs, vagy csak egészen minimális a hulladék. A szalagok széles körű alkalmazása esetén igen nagy technikai fegyelemre, előre kitervelt, pontos gyártási előírásokra van szükség. Ezeket az előfeltételeket teremtette meg Gans Antal, s ezzel is naggyá tette nevét az Elzettben. 1927-ben a termelés bruttó értéke 50 000 P körül mozgott. A havi eladás valamivel a termelési szint alatt volt. Bármelyik áruféleségből azonnal raktárról tudtak szállítani. A forgalom 75%-a az országon belül bonyolódott le, 25%-ot pedig exportáltak. A havi követelés szintje 90 000 pengő körül mozgott, ami arra utal, hogy állandóan voltak adósok. Az üzemi kiadások, valamint a gyárfejlesztés költségeinek fedezésére László Zoltán 1927-ben újabb 159 953 pengő kölcsönt vett fel Kallós Ernőtől. A Fővárosi Levéltár „Elzett iratanyagának" „adásvételi szerződések" iratkötegéből kiderül, hogy 1929. júli. 1-én László Zoltán már 322 640 pengővel tartozott Kallós Ernőnek, s tartozását nem tudta törleszteni. De nem is tudhatta. A tartozást nem adhatta meg, hiszen ez azt jelenette volna, hogy a teljes beruházott álló- és forgótőkét készpénzben kellett volna kifizetnie. A gyár igazi tulajdonosa mindig Kallós Ernő volt. Ezt minden bennfentes tudta, csak László Zoltán nem akarta tudomásul venni. Csupán idő kérdése volt, hogy az igazi tulajdonos mikor és milyen formában lép színre, mikor veszi át a gyárat névleges tulajdonosától. Ez az idő 1929. júli. 1-én jött el, mikor is Kallós Ernő létrehozta az Elzett Vasárugyár Részvénytársaságot, s mint az rt. elnöke lépett porondra. A részvénytársaság megalakulása és a gazdasági válság évei A gyár átvétele úgy ment végbe, hogy László Zoltán és neje megkérték Kallós Ernőt és feleségét, hogy rendezzék a vállalat anyagi ügyeit. Kallós azzal a feltétellel fogadta el az ajánlatot, hogy teljes intézkedési jogot kap. E jog átruházása után Kallós a vállalatot részvénytársasággá alakította át.

8 A cég magyar neve Elzett Vasárugyár Részvénytársaság lett, németül Elzett Einsenwarenfabrik Aktiengesellschaft. A társaság székhelye Budapest. A termelő részleg egy ideig még továbbra is Győrött maradt. A társaság alaptőkéjét 150 000 P-ben határozták meg. Ez egyenként 1500 db 100 pengő névértékű bemutatóra szóló részvényre oszlott. A részvénytársaság alakuló közgyűlése 1929. júli. elsején volt, a megalakulást júli. 13-án jelentették 437