Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tóth Imre: Az Elzett-gyár története = Die Geschichte der Fabrik ELZETT 433-460

be, s akkor kérték a cégbírósági jegyezést. A valóságban minden részvény a Kallós családé volt, de formailag 500 részvényt a vezető tisztviselők nevére írtak, egyre-egyre 10—100 db-ot. 1929. okt. 22-én a közgyűlés úgy döntött, hogy lehetővé teszi László Zoltánnak, hogy győri gyárát 20 000 P értékben a társaságba bevigye. László Zoltán ezért 200 db 100 pengős új kibocsátású részvényt kapott, így az alaptőke 150 000 P-ről 170 000-re emelkedett. Később László Zoltán részvényeit tartozása fejében átengedte Kallós Ernőnek. Végeredményben az Elzett tehát családi részvénytársaság lett, s a részvények összességével Kallós Ernő rendelkezett. Tíz év elteltével így vette birtokba azt a gyárat, melyet az ő pénzével alapított László Zoltán, s a további beruházásokhoz minden pénzt ő adott az utolsó fillérig. A vállalat budapesti székhelye az V. kerületben, a Véső u. 7. szám alatt volt. Ezen a helyen volt a Schmoll-pasztagyár (ma XIII. ker.). Az üzem ekkoriban 76 féle árucikket állított elő az alábbi féleségekből: ablakvasalások beeresztő zárak bevésőzárak biztonsági zárak csapospántok dobozzárak kulcsok lakatok ládazárak rászegező zárak rugzárak rugzárrudak ruhaszekrényzárak szekrénycsappantyúk szekrénytolózárak üvegező szegek. A részvénytársaság első zárójelentését Berger Mihály igazgató-főkönyvelő készítette, aki Kallós és Gans mellett a harmadik nagy egyénisége volt a gyárnak. Kiváló szervező volt, ő teremtette meg a gyár belső adminisztrációs rendjét, és ő irányította az igen széles körű külföldi üzleti hálózatot. Az első jelentés megállapította, hogy az esztendő a gazdasági válság jegyében folyt le. Magyarországon, de Európában is nagyon sok bútorgyár leállt, a bútorzárforgalom visszaesett. Ennek ellenére a gyár nem volt veszteséges, 745 P nyereséget mutattak ki. A piac összeszűkülése, valamint a sok eladatlan árukészlet erőteljesen kiélezte a versenyt a konkurrens gyárak között. Az osztrák Gebrüder Grundmann (G. G.) cég 1931-ben arra szánta el magát, hogy a magyar és jugoszláv piacon 30%-kal leszállítsa bútorzár árait. Mivel az Elzett és a G. G. között a legélesebb verseny éppen a magyar és a jugoszláv piacon volt, az Elzett is kénytelen volt áruit az önköltségi áron alul árusítani. Fokozta a versenyt a Soproni Vasárugyár is, amely úgy akart csapást mérni az Elzettre, hogy tekintélyes pénzösszeg felajánlásával ajánlatot tett Gans Antalnak, lépjen át az ő szolgálatukba. Gans ezt visszautasította. Érdekesen befolyásolta a gyár fejlődését az a körülmény, hogy Kallós Ernő nemcsak az Elzettnek, hanem a Schmoll és Kallós Rt. cipőpasztagyárának is főrészvényese és majdnem egészen tulajdonosa volt. A pasztagyárat nem érintette olyan súlyosan a válság, mint a vasipari üzemeket, ott továbbra is tekintélyes értéktöbblet halmozódott fel, s Kallós arra a merész lépésre szánta el magát, hogy a pasztagyárból származó tetemes profitot az Elzettbe fektesse. Másutt 438