Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda = Die Konditorei Auguszt in Buda 393-432

Törekvése az üzlet hagyományainak megőrzésével a termékek és szolgáltatások modernizálása volt. Az üzletnek az ő elgondolása alapján — az 1940-es évek elején — készített modern formájú, fémkeretes kirakatában, szilveszteri-újévi hangulatot keltő elrendezésben bemutatott hideg táljai nemcsak szakmai szempontból voltak újszerűek, hanem a kirakat elrendezése a közönség gasztronómiai-esztétikai ízlését fejlesztő látvány is, az egész együttes pedig a Krisztina térnek sokáig emlegetett vonzó színfoltja volt. Auguszt Elemér, aki cukrászmestervizsgáját 1942. július 9-én tette,

127 Krisztina téri üzletét 1947. november 22-én nyitotta meg. Erről a korabeli sajtó úgy emlékezett meg, mint jelentős pillanatról Buda újjáépítésében.

128 Az egyik híradás szerint „A jó öreg Augusztot ismét renoválták, megnyitották. Még a konzervatív, sebeiből lassan éledő Buda is újból életre tápászkodik. Egy-egy ilyen látvány, szimptoma persze nem politikai esemény, de Isten tudja, valahogy mégis köze van a politikához" és „a helyzet az", „hogy lassan-lassan mégis csak gyógyulunk és gesztenyepürét majszolunk valahol a romok alatt."

129 Az új üzlet Auguszt Elemér gazdaságilag önálló kezdeményezése, önálló vállalkozása volt. Cége nem volt apja cégének jogutódja. Pusztán arról volt szó, hogy az iparhatóság által az ő nevére adott iparigazolvány

130 alapján, saját neve, cége alatt ugyanazon a helyen kezdte meg iparának űzését, ahol apjának utolsó telephelye, üzlete 1945-ig volt. Más kérdés, hogy a termékek minősége és üzletének jellege tekintetében az apja és nagyapja tevékenységére visszanyúló tradíciót folytatta, amelyet mind a választékban, mind az értékesítési formában összehangolt a kor igényeinek megfelelő újításokkal. Auguszt Elemér természetesen lényegesen kisebb intenzitással kezdte meg iparűzését, mint ahol apja abbahagyta. Ennél lényegesen kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben, sokkal kisebb gazdasági erővel indult, és csak kisebb kereslettel is számolhatott. A lakosság egy része háború utáni gazdasági lehetőségei még nem érték el azt a szintet, hogy fogyasztói érdeklődését a cukrászati termékek és szolgáltatások felé fordítsa. Különösen vonatkozott ez Budára, s ezen belül is az ostrom alatt legjobban tönkrement I. kerületre, amely a Krisztinavárost is magába foglalja. Az I. kerület lakossága, az ostrom alatt a legtöbbet szenvedte, s nagy része a bombasérült lakásokból elköltözött. Az itt maradottak legtöbbjének anyagi erejét az alapvető szükségletek fedezésén felül elsősorban a lakás helyreállítása, tönkrement, elveszett bútoraik, ruháik pótlása kötötte le. Az utcák a téli délutánokon sötétek, elhagyatottak voltak, járművek ritkán közlekedtek, az emberek otthonülőkké váltak. Abban az időben a pestiek nem átmentek Budára, mint az ostrom előtt, hanem kimentek Budára. Az átjutás valóban körülményes volt. A Krisztinavárosba a villamos a Margit-hídon, vagy a Gellért téren át, az autóbusz a Kossuth-hídon át vitt. A Lánchíd és az Erzsébethíd még nem volt helyreállítva. Az újjáépített „Auguszt" pesti közönségre nemigen számíthatott. Ilyen körülmények között Auguszt Elemér a rentabilitás érdekében — érthetően — kisebb volumenű termelésre rendezkedett be. Elsősorban is nem vonta tevékenységi körébe a csokoládé áru, bonbonok, drazsé, praliné stb. készítését. Tevékenysége a sütőcukrászat és az uzsonnaszolgáltatás volt. Az üzemmód alapvetően a készletre és kisebb részben a megrendelésre termelő üzemmód volt. 127 F. Lt. Cukrászip. test. Mestervizsgák nyilvántartása. 1937—1949. 128 HÍRLAP 1947. november 23. p. 2. 129 MAGYAR NEMZET 1947. december 2. p. 3. 130 6518/1947. I. ker. elölj, (iktaótszám.) 428