Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda = Die Konditorei Auguszt in Buda 393-432
A szakmunkaerőnek az inasokkal együttes száma általában 10 alatt volt. Huzamosabb időn át 1909-ben érte el a 10-et, az 1913. és az 1914. év egyes időszakaiban felfutott 15-re (ennél magasabb sohasem volt), 1912—1918 években általában 10 fölött, a két világháború között túlnyomórészt 10 alatt volt. A húszas évek végén, a harmincas évek elején egyes időszakokban érte csak el a 10-et. 1940 januárjától a segédek és inasok együttes száma 10—11 volt. Ezt követően 5—9 között változott, kivéve 1940 decemberét, és 1942. karácsonyi időszakát, amikor e fölé szaladt. A legalacsonyabb értékek (1—2) az 1920-as évek első felének voltak jellemzői. Az egy budapesti cukrászra eső segédek és inasok együttes számát 107 és Auguszt József segédeinek és inasainak (1931-től fiával számított) együttes évi átlagos számát egymással összehasonlítva a következőket látjuk. (A vízszintes vonal azt jelenti, hogy nincs adat.) Ev Budapest Auguszt József 1900 4,28 1901 — 5,92 1901—1910 — 6,37 1910 8,12 6,46 1911—1920 — 10,45 1920 5,24 6,09 1921—1930 — 5,78 1930 3,82 7,74 1931—1940 — 8,05 1939 6,77 8,59 1941 — 11,69 1941—1944 — 7,99 1944 4,35 A kimutatásból az állapítható meg, hogy Auguszt József segédeinek és inasainak együttes évi átlagos száma a budapesti átlagot működése első évében 1-gyel (1,64) meghaladta, 1910-ben 1-gyel (1,66) az alatt maradt, 1920-ban nem egészen 1-gyel (0,85) ismét felülmúlta, 1930-ban pedig 3, közel 4 (3,92) volt az az az évi átlagos szám, amennyivel több segédet és inast alkalmazott, mint a budapesti cukrászok segédeinek és inasainak átlagos száma ugyanakkor volt. Az Auguszt cukrászda Auguszt József iparűzése alatti fejlődését az ezek vizsgálatához szükséges adatok közül egyedül a foglalkoztatott segédek és inasok, mint szakmunkaerő létszámadatai alapján vizsgálva a következőket állapíthatjuk meg. A fejlődés főiránya — eltérően az özv. Auguszt Elekné iparűzése alatti korszaktól — nem volt töretlen. Az első (1885.) és az utolsó (1901.) év adataival való egybevetés özv. Auguszt Elekné korszaka tekintetében — néhány éves (1889—1893) stagnálástól és az 1895—1896., valamint az 1897—1898. évek enyhe visszaesésétől eltekintve, tartósan érvényesülő fejlődési tendenciát mutat. Ezzel 107 Ezt a számot a magyarországi 1900., 1910., 1920. és 1930. évi népszámlálások részletezett foglalkozási adatait ismertető kiadványokban (Magyar Statisztikai Közlemények Űj sorozat 9., 52., 72. és 94. kötetében) foglaltak alapján számítottuk ki. Az 1941. évi népszámlálás részletezett foglalkozási adatai közzétételre nem kerültek. Ezért a közel álló 1939. év adatait közöljük. Az 1939. évi budapesti átlagot Dr. Molnár Olga: Budapest Székesfőváros Statisztikai Lexikonja (Bp. 1940.) adataiból számítottuk ki. 414
