Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda = Die Konditorei Auguszt in Buda 393-432

a mesterségbeli ismereteket igénylő cukrászipart megfelelő színvonalon és gazdaságilag eredményesen folytatni képesítéssel nem rendelkező özvegy azonban csak képesített alkalmazottal tud. Valamely iparos vagy kereskedő alkalmazottainak számát és számuknak egy-egy éven belüli (pl. az idénymunkaerő-szükséglet kielégítésére rövid időre alkalmazott kisegítők beállítása folytán jelentkező) hullámzását, valamint évenkénti alakulását egyfelől az üzem termelékenységének, az ipar vagy kereskedés jövedelmezőségének csak egyik meghatározójaként, másfelől az üzlet jelentőségére következtetni engedő egyik tényezőként kell értékelnünk. Itt is érvényes az, hogy ha valamely jelenséget meghatározó valamennyi tényezőt nem is ismerjük, s ezért a következtetések levonásánál nem is tudjuk figyelembe venni, a valóság a jelentős tények ismeretében és azok alapján végzett megfelelő számítással — adott hibahányadossal — megközelíthető. Legalábbis a tendenciák kimutathatók. Az özv. Augusztné által foglalkoztatott munkaerő megállapításához a segédekről az 1886. március 1. utáni, az inasokról pedig az 1899. január 1. utáni adatok állnak csak rendelkezésre.

38 Ezek alapján megállapítható, hogy 1886. március 1-től kezdve özv. Augusztné — iparűzésének ideje alatt, tehát 1901. október 12-ig — 18 segéddel létesített munkaviszonyt. Az 1886. március 1. és 1891. december 31. közötti közel 6 évben 1 (1,24) volt a segédek átlagos száma.

39 Ez a szám az időszaknak egyetlen évében sem érte el a 2-t. Két segéd az időszaknak összesen csak % részében állt alkalmazásban. Az évi átlagos szám csak 1892-ben érte el a 2-t, s a század végéig lényegében az (2,51) maradt. A segédek évi átlagos száma 3 fölé első ízben csak 1895-ben emelkedett, s ezen a szinten csak 1899-től állandósult. (Az 1899. január 1-i — első — és az 1900. május 1-i — második — inasszerződtetéskor a segédek száma egyaránt csak 2 volt.) A budapesti cukrászok az 1881. évi népszámlálás adatai szerint átlag 2 38 F. ht. Budapesti Sütők Ipartestületének iratai. — Az ipartestület 1885-től vezetett Segédnyilvántartó könyve, valamint 1898-tól vezetett Tanoncszerződósnyilvántartója. 39 Egy-egy évben alkalmazott segédek (s) átlagos számát ( s ) a súlyozott számtani átlag szabályait alkalmazva, a következőképpen állapítottuk meg. Az adott évet felbontottuk annyi szakaszra, ahányszor a segédek száma az előző szakaszhoz viszonyítva változott. Az első változás a 0-ról az első szakasz alatti segédszámra való változás. Egy-egy szakasz annyi napos, ahány napig változatlan a segédek száma. Az egyes szakaszok napjainak (idő) számát (i), mint súlyokat megszoroztuk az évnek abban a szakaszában alkalmazásban állott segédek számával (s). Az így kapott szorzatok (i.s) összegét (2 is) elosztottuk az egyes szakiaszok napjainak összegével (2 i), amely mindig 365 — illetőleg szökőévben alkalmazott segédek átlagos számának kiszámításánál 366. Tehát a következő képletet alkalmaztuk: 2i.s 2

i. s 2i.s s = = vagy (szökőévben) — 2i 365 366 Több évi időtartam alatt alkalmazott segédek évi átlagos számát (S) pedig az egyszerű számtani átlag íszabályainak következőképpen való alkalmazásával állapítottunk meg: A vizsgált időtartam alatti évek segédeinek évi átlagos számát (s) összeadtuk (átlagolandó értékek összege = 2 s) és elotsztottuk a vizsgált időszak alatti évek (é) együttes számával (2 é). Tehát a következő képletet alkalmaztuk: 2s S = 2é 399