Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda = Die Konditorei Auguszt in Buda 393-432

kezdve vándorkönyvvel igazolták magukat.

13

' Ebbe került bejegyzésre az, hogy a legény hol, kinél, meddig és mily sikerrel dolgozott (97. §). Auguszt Elek vándorútjának iránya ma már nem állapítható meg. Vándorkönyve elkallódott. József fia megőrizte azonban azt a 10 db működési bizonyítványt, amelyeket atyja a vándorévek alatt, az őt alkalmazó mesterektől kapott. E bizonyítványok Auguszt József lakásának az 1944—45. évi ostrom alatti elpusztulásakor szintén elpusztultak. Auguszt Elek életpályájáról 1942-ben készült — és a háborús pusztítások miatt csak részben fennmaradt — feljegyzés szerint: a bizonyítványokat „időrendben összerakva megállapítható, hogy — Auguszt Elek — először 1855. április 26-ától július 27-éig dolgozott Kecskeméten, majd 1856 februárjától június 11-éig ugyanott". „Otthonától akkor volt a legtávolabb, amikor 1859-ben Temesváron dolgozott." Az említett feljegyzések a bizonyítványokon alapuló, azt az akkori megállapítást is megőrizték, hogy Auguszt Elek vándorútja alatti munkavállalások között hosszabb megszakítások vannak, és hogy egy-egy cukrásznál csak néhány hónapig dolgozott. A feljegyzés szerint az egyik bizonyítvány kiállítója Friedl Ede budai cukrász.

14 1860. május 1-én hatálybalépett az 1859. december 20-án kelt császári nyílt paranccsal kibocsátott és Magyarországra is irányadó Iparrendtartás.

15 A kiegyezés után az iparügynek az új követelmények szerinti rendezéséig ezt a rendtartást kellett alkalmazni.

10 Az iparszabadság jegyében fogant jogszabály által megállapított rendszerben a cukrászipar űzéséhez engedély már nem kellett, az puszta bejelentés mellett volt űzhető (2. §). Auguszt Elek ezzel a lehetőséggel élt, amikor 1869 februárjában bejelenti a budai városi tanácsnak, mint iparhatóságnak, hogy a Tabánban, a 654. számú (a jelenlegi Dózsa téren, 1882-től a tér kialakításáig Attila utca 43. sz. és Logodi utca 44. sz., és — ekkor — 1480. hrsz. telken állott) házban, ahol 3 hónap óta lakik, megkezdi cukrászi üzletének gyakorlását. A tanács 1869. szeptemben 10-i határozata szerint „a cukrászipar üzlethez a hatósági engedély megadatik".

17 13 21.080/1816. sz. helytartótanácsi rendelet. Közzétéve: Kassics Ignác: A Magyar Országi Mester Embereket, ezeknek Legényeit és Tanítványait, nemkülönben a Mester-Czéheket illető Kegyelmes Királyi Rendeléseknek Kivonatai. Bécs 1835. — 179. 1/j Ezt alátámasztja a Friedl cukrászdáról „A százesztendős Flóra Budán" címmel a NEMZETI ŰJSÁG-ban 1923. március 12-én közzétett cikk írója, aki említést tesz az üzletnek Varságh Jakab által festett „Flóra" boltcímeréről is és azt írja, hogy a Friedl üzlet alapítója — Josefa nevű — leányának visszaemlékezése szerint ezt a boltcímerképet Auguszt Elek, aki inasként dolgozott Friedl Eduárdnál, naponta akasztotta ki az üzlet elé. Friedl Josefa — vagy az újságíró — azonban tévedett abban, hogy Auguszt Elek Friedl Edénél inas volt. Mint láttuk, Auguszt Elek inaséveit Balassagyarmaton töltötte s ott is szabadult. Az újságcikket forráskritika nélkül használó Zsamley Oszkár A magyar sütő-, cukrász- és mézeskalácsos ipar története (Bp. 1940.) c. művében (p. 247.) ugyancsak tévesen említi, hogy Auguszt Elek Friedl Edvardnál inas volt. Friedl Edére és cukrászdájára: Rózsa Miklós: Flórát ábrázoló boltcímer a budai Vízivárosból. Budapest Régiségei. XXII. 373—380. 15 Reichs-Gesetz-Blatt für das Kaisertum Oesterreich. Jahrgung 1859. LXV. Stück. Ausgegeben und versendet am 27. Dezember 1859. 16 4576/1867. FIKM sz. rendelet. Kelt 1867. VIII. 27 — Magyarországi Rendeletek Tára 1867. II. kiad. 251. 17 B. It. Tan. ir. 1572/1869. 396