Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

zéki újságírás módszereit. Lapja, az 1874-ben indult Egyetértés végig a 48-as ellenzék oldaláról bírálta a kormányt, és eszköze volt a Kossuth-kultusznak, tágabb politikájában egy osztrák—cseh—magyar monarchia trialista koncepcióját hirdette: ez utóbbit lényegesen kevesebb sikerrel, mint az előbbieket. 1899-ben túlfejlesztett lapvállalkozásába — mely addig hatalmas vagyont és jövedelmet biztosított számára — belebukott, és visszavonult: a lapot ezután egy részvénytársaság vette át, de régi jelentőségét már nem tudta fenntartani. A következő három ranghelyen minimális eltéréssel a Budapesti Hírlapot szerkesztő Rákosi Jenőt, a Pester Lloyd-ot szerkesztő Falk Miksát és a Pesti Hírlap tulajdonosát, Légrády Károlyt találjuk 1641, 1620, ill. 1605 frt adókkal. A hazai kapitalista újságírás három modernebb, már a nagyvárosi társadalom modernebb tájékoztatási igényeit kielégíteni akaró típusának képviselői ők, lényegileg egyformán 67-es alapon álló, de pártoktól és kormányoktól való függetlenségüket hangoztató, s olvasóiknak nyersen a hírközléshez fűződő érdekeire appelláló lapjaikkal. A Pester Lloyd a hazai nagytőke (jellemzően német nyelvű) kétségtelenül magasszínvonalú napilapja, a Pesti Hírlap a modern és színvonalas hírközlés és az olvasmányosság igényeit igyekszik egyesíteni, ugyanezt Rákosi Jenő Budapesti Hírlapja a magyar sovinizmus többé-kevésbé rendszeres ideológiájával toldja meg. A szerkesztőtulajdonosok vagyoni viszonyainak azonossága lapjaik nagyjából azonos hatását sejteti. Tevékenységének jellegénél fogva kell még hozzájuk sorolni 1376 frt adójával Veigelsberg Leót, a Pester Lloyd szerkesztőjét, a századforduló nagynevű kritikusának és publicistájának, Ignotusnak apját. Futtaky Gyula 1088 frt adójával egy kőnyomatos hírszolgálati közlöny, a Budapester Correspondenz szerkesztője: aránylag magas adója bizonyítja, hogy a város fejlődése ebben a vonatkozásban is jövedelmezően kielégíthető igényeket támaszt. Jellemző azonban, hogy a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szerkesztőjének és kiadójának, Ballagi Mórnak már csak háztulajdona biztosít 1096 frt adót s a már 1873-ban is szereplő Lonkay Antal, a klerikális Magyar Állam tulajdonosa és kiadója már csak 832 frt adót fizet. A szerkesztők sorát Jókai zárja le (akkor Kassa országgyűlési képviselője), a kormánypárti Nemzet főszerkesztője: nem tudni, hogy a népszerűtlen kormány népszerűtlen lapjának mennyi szerepe volt Jókai csak 716 frt-nyi adójában (1873-ban 515 frt adót fizetett jövedelme és józsefvárosi házának bére után). Utána már csak Neményi Ambrus hírlapírót (1871-ben Neumannról magyarosított), Szilágycsehi képviselőjét találjuk 543 frt adójával. A hírlapírás 11 virilistájának összesen több mint 26 000 frt adója önmagában jól érzékelteti a fővárosi virilisták e második nemzedékének és mögöttük a megnőtt és átformálódó fővárosi társadalomnak új vonásait. 9. Áttérve befejezésül 1888 virilista hivatalnokainak bemutatására, az első látásra nem túlságosan érdekes névsor tulajdonképpen a város az elmúlt 15 év alatt bekövetkezett fejlődésének egy igen érdekes vetületét mutatja be: Budapest hivatalnokvárossá válását. Ennek okait a fentiekben már röviden ismertettük, — a hivatalnoki foglalkozású virilisták jegyzékének elemzése azonban még a mennyiségi növekedés egyszerű megállapításán túlmenően is nyújthat bizonyos általánosságban is jellemző és felhasználható társadalomtörténeti tanulságokat: elsősorban a legszélesebb és vagyonilag is leginkább tagolt és differenciálódott közalkalmazotti réteg (állami és városi hivatalnokok) vonatkozásában. A dualizmust tárgyaló magyar történeti irodalomba a századforduló óta mélyen beivódott a közigazgatás minden fokon bekövetkezett elgentrysedéséről szóló felfogás: olyan tételként, melynek általános érvényét azonban mélyebb elemzés nélkül egyelőre még vitathatónak érezzük. Anélkül, hogy e nézetnek a maga teljességében később és másutt talán részletesebben kifejtendő korrekciójába bele kívánnánk bocsátkozni, mindenesetre itt is meg kell jegyeznünk, hogy a kor hazai közigazgatásában a kétségtelen történeti gentry elemeken kívül, már eddig figyelembe nem vett nagy arányban voltak képviselve a sui generis polgári (jelentős részükben német és egyéb nemzetiségi) eredetű és kapcsolatú elemek is: részben a kései feudalizmusban felnőtt polgárság, részben az abszolutizmus alatt idetelepült, vagy a szegény nemzetiségi értelmiség soraiból felvergődött hivatalnokság tagjai és ezek leszármazói: éppen kezdeti társadalmi hátrányai folytán eleve szigorúbban szelektálódott, majd a hátrányokat leküzdendő az 376