Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358
ingathatatlan meggyőződése, hogy ha a jelenlegi „törvényes minisztérium lelép, második nem fogna kineveztetni" a helyére, s aki Kossuthhoz hasonlóan most már maga sem húzódozik a törvényesség keretein kívül fekvő eszközök igénybevételétől, annak viszont a magafajta megyei neveltetésű nemesi politikusok kiváló ismeretében igen nagy fontosságot tulajdonít, hogy a végrehajtó hatalom birtokosai, amíg csak lehet, addig az ilyen eszközöket is törvényes eszközöknek álcázhassák, s ezért azon van, hogy az annak idején még az uralkodó által kinevezett kormány távozása minél későbbre halasztódjék 80 ). Arra azonban nem vállalkozhatunk, hogy most szálról szálra felfejtsük a Batthyány-kormány lemondását körülövező problémaszövevényt, mert ilyesféle vállalkozás túlságosan eltérítene voltaképpeni tárgyunktól. Legyen hát elég ezúttal annyi, hogy mire szeptember 11-én véget ér a képviselőház délelőtti zárt ülése, addigra a március óta tevékenykedő miniszterek közül mindössze ketten, Szemere meg (a még mindig a délvidéki táborban tartózkodó és így a legfrissebb pesti eseményekről egyelőre mit sem tudó) Mészáros maradnak meg hivatalukban, a lemondott Kossuth pedig, nyíltan is kifejezésre juttatandó a radikálisokkal történt szövetségre lépését, már mind ezen az ülésen, 81 mind a ház délután soron következő nyilvános ülésén 82 a képviselőház otthonául szolgáló Redout nagytermének baloldali padsoraiban foglal helyet. A Kossuth vezetésével alakítandó új kormány gondolata azonban most korántsem pusztán Kossuthnál lel kedvező fogadtatásra, hanem a néptömegek körében is. És ez szintén nem meglepő. Végtére is Kossuth — akiről országvilág tudja, hogy kezdettől fogva odaadó előharcosa volt annak az ügynek, amely azután az elmúlt márciusban oly fényes sikert aratott, s ennek az ügynek a diadalrajuttatásáért nem keveset, még börtönt is szenvedett, akiről továbbá az is köztudott, hogy a márciusi napokban mindenki másnál többet tett a forradalom vívmányainak kodifikálásáért, s akinek a hírnevét azóta is olyan kezdeményezések öregbítették, mint például a kétszázezer újonc megszavaztatása — valóban népszerű ember — olyannyira, hogy a radikálisok, ha más liberális politikusokkal nem is, ővele még 10-én is osztozni kényszerülnek a pesti tömegek rokonszenvén, amiről is nemcsak az győződhetik meg, aki képes a szívekbe és a vesékbe tekinteni, hanem az is, aki csak a szemmel látható dolgokat fogadja el valónak, hiszen szemmel látható, hogy ezen az estén a hajóállomásról távozóknak csupán a többsége szegődik a márciusi fiatalok nyomdokaiba, a feldúlt embereknek egy kisebb, de szintén tekintélyes létszámú csoportja viszont ugyanekkor a Szabadsajtó utcába, Batthyány szállására, a Batthyány-kormány utolsó minisztertanácsi ülésére igyekvő Kossuthot érzi szükségesnek díszkíséretben részesíteni. A következő órákban pedig Kossuth népszerűségének még növekednie is kell, méghozzá rohamosan. Először is azért, mert ő, kevésbé kétes helyzetben lévén, mint a radikálisok, megengedhetőnek tartja, hogy az utca fiaival most kevésbé barátságtalanul bánjék, mint amazok: ő sem biztatja ugyan őket semmivel, de ő éppenséggel távozásukat sem követeli — még akkor sem, amikor Batthyány kijelenti, hogy amíg a pénzügyminiszter úr a tömeget szétszéledésre 80 V. ö. Szemere, Bartholomäus: Graf Ludwig Batthyány, Arthur Görgei, Ludwig Kossuth (Politische Charakterskizzen aus dem ungarischen Freiheitskriege) III, Hamburg, 1853, 110—111. 1.; Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről I, Pest, 1867, 196. 1. (Az idézet az előbbitől az utóbbi fordításában.) 81 Szemere, Graf Ludwig Batthyány III, 110. 1. 82 Madarász "József: Emlékirataim 1831—1881, Bp, 1883, 152. 1. 349
