Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

céljából — ha nem is a társulat, csak a maguk nevében — végre csakugyan népgyűlést hirdessenek a múzeum piacára 12-én délelőtt tíz órára.

76 És a baloldal most kialakított irányvonala nem is nélkülözi a kedvező fogadtatást. Kedvező fogadtatásra lel mindenekelőtt a legérdekesebbnél : Kossuthnál. Ami nem magától értetődő, de nem is érthetetlen. Mert Kossuth a képviselőház színe előtt már egy héttel korábban maga is oda nyilatkozott ugyan, hogy szükség esetén kész volna habozás nélkül áthágni a törvényszabta korlátokat, csakhogy ő elképzeléseinek foganatosításához szövetségesül eredetileg nem a baloldalt igyekezett megnyerni, hanem az — úgy látszik — még általa is jócskán félreismert István főherceget, a szövetség béréül kiadós — igaz, néki pénzébe nem kerülő — jutalmat, magát Szent István koronáját kínálva fel a törvényes uralkodó unokaöccsének. Miután azonban István főherceg, akinek a — sokak által pedig erősen kétségbe vont — dinasztiahűségén a valóságban még személyes nagyravágyása sem vehetett erőt, határozottan elutasította ajánlatát,

77 Kossuth végül mégis más szövetségesek után volt kénytelen nézni, s ilyenek szerzésére immár néki is egyedül a baloldalon maradt lehetősége. Mire tehát a radikálisok nagy nehezen dűlőre jutnak a Kossuth vezetése alatt létrehozandó forradalmi koalíció tervével, addigra már Kossuth is megszólalásig hasonló terveket szövöget magában, sőt már javában dolgozik is a szóban forgó tervek keresztülvitelének útjában álló akadályok elhárításán. Először is a radikálisokhoz fordul — mert elsőül éppen ő fordul hozzájuk

78 — azzal az indítvánnyal, hogy az Egyenlőségi Társulat sürgősen oszlassa fel a baloldallal való összefogásra különben hajlamos liberálisok szemében még mindig szálkát képező permanens választmányát. Majd azon kezd buzgólkodni, hogy tőle telhetően siettesse a Batthyány-kormány lelépését, s ennek érdekében — egyszerre szembehelyezkedve azzal a Szemerével, aki minisztertársai közül az utóbbi napokban egyedül vallott az övéihez hasonló nézeteket — éppoly készségesen benyújtja lemondását, akár Batthyány (ami mindazonáltal mit sem változtat persze azon, hogy őt egészen más megfontolások mozgatják, mint Batthyányt, hiszen ő azért kívánja a jelenlegi kormány mielőbbi megszűnését, hogy mielőbb lehetővé váljék á most már szerinte is égetően szükséges új, forradalmi kormány megalakulása, Batthyány ellenben azért, mert István főherceg Bécsből történt hazaérkezte után elhitette véle, hogy ha most lemond, akkor ismét kormányalakítási megbízatást fog kapni, s ezzel, hirtelen kiragadva őt a teljes reménytelenségnek feje fölött már-már összecsapni készülő hullámai közül, olyan hiedelmet keltett benne, hogy az udvari körök — bármit mutatnak is az utóbbi napok egyértelműen lesújtó fejleményei — még mindig nem viseltetnek merő bizalmatlansággal az eddigi magyar kormánypolitika valamennyi képviselője iránt, ha tehát most sikerülne gyorsan életrehívni egy új, de immár Kossuth részvétele nélkül megalakuló magyar kormányt, akkor Bécs még mindig kapható volna tárgyalásos kiegyenlítésre;

79 s eszerint Kossuth és Batthyány, ha pillanatnyilag egyugyanazon módon jár is el, homlokegyenest eltérő okokból jár el másként, mint Szemere, akinek Batthyányval ellentétben most már meg76 Ld. Bangya és Zerffi nyomtatott felhívását, s. d. [Pest, 1848 szept. 11 j, Arhiva istoricä a Filialei din Clu.^a Academiei Republicii Socialiste Románia, a volt kolozsvári Országos Ereklye Múzeum gyűjteménye, proklamációk 1848—1849. — Hogy ez a felhívás éppen 11-én s 11-én is még a képviselőház összeulése előtt született meg, az tartalmából félreérthetetlenül kiviláglik. 77 Kettejük tárgyalását részletesen leírja Kossuth Lajos: Értekezés Magyarországról, Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból II, Bp, 1881, 266—269. 1. 78 Erről Gyulai a 62. jegyzetben hivatkozott helyen. 79 V. ö. Horváth Mihály I, 445—446. 1. 348