Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

többsége eddig a forradalmi rendszabályok esküdt ellenségének mutatkozott, s ahol ezért a forradalmi rendszabályok híveinek mozgósítása egymagában semmiképpen sem látszik elégségesnek a szóban forgó — s most már csakugyan haladéktalanul bevezetendő -— rendszabályok tényleges érvényrejuttatásához, másokat ellenben továbbra sem igen lehet megnyerni ilyen rendszabályoknak... Nem csoda hát, ha ennek a szinte megoldhatatlan feladványnak a megoldásánál valamennyi radikális jelen akar lenni. Amint persze az sem csoda, hogy viszont a megoldást még egyesített erővel sem találják meg egyhamar. Mert abban gyorsan egyetértésre juthatnak, hogy egyfelől egy „a törvények formaságai által megkötött minisztérium a reactio működéseit eléggé ellen nem súlyozhatja" s ezért szakítani kell az eddigi kormányzati rendszerrel. És gyorsan egyetértésre juthatnak abban is, hogy másfelől egy merőben baloldali elemekből összetevődő diktatórikus kormányzat létrehozásának továbbra sem értek meg a feltételei, s ezért még a látszatát is kerülniök kell annak, mintha ilyesmire törekednének, következésképpen még a társulat permanens választmányát is habozás nélkül fel kell oszlatniuk. Ha azonban sem az egyik, sem a másik egyértelmű megoldást nem választhatják, akkor valamifélé közvetítő megoldást kell keresniök, ez pedig az adott körülmények között nemigen lehet más, mint egyfajta félig-meddig diktatórikus kormány alakítása részben baloldali, de részben liberális elemekből s élén olyan politikussal, aki mind a forradalom liberálisainak táborában, mind a néptömegek körében kellő népszerűséggel bír. Csakhogy ilyen politikust — bármint törik is a fejüket — széles e hazában mindössze egyet találnak, s ez Kossuth.

73, Márpedig Kossuth élvezheti számos liberális s élvezheti milliós tömegek bizalmát, általános rokonszenvnek azonban nemcsak a liberálisok soraiban nem örvend, hanem éppen a radikálisok között sem. Mert a radikálisok Kossuth viselt dolgairól korántsem tudnak ugyan mindent —- így például azt sem tudhatják, hogy ő a nevezetes május 20-i minisztertanácson milyen készségesen ígérkezett agyonveretni a „fiatal izgatók"-at —, nyilvános fellépéseit azonban ismerik, ahhoz pedig pusztán ezeknek az ismerete is elegendő, hogy Kossuthból mostanra még az iránta korábban fenntartás nélkül lelkesedő radikálisok is meglehetősen kiábránduljanak — mint olyan emberből, aki az utóbbi hónapok folyamán a megbocsáthatónál sokkal több engedményt tett a kormánytöbbségnek .. ,

74 Valóban érthető hát, hogy a vitának, így állván a dolgok, jó soká el kell húzódnia. No, de száz szónak is egy a vége, s végül a radikálisok jobb ötlet híján mégis a Kossuth vezetésével alakítandó koalíció gondolata mellett kötnek ki. Ezt a gondolatot pedig immár eléggé mérsékeltnek ítélik ahhoz, hogy ha a továbbiakban tágabb nyilvánosság előtt is terjeszteni fogják, ez ne távolítsa el tőlük még inkább, hanem éppenséggel közelítse hozzájuk azokat a liberálisokat, akik eleddig csillapulni nem képes ellenérzéssel tekintettek rájuk. Reggelre kelve, tehát a gyűlés szétszéledő részvevői városszerte hozzákezdenek a Kossuth személye melletti izgatáshoz,

75 sőt az Egyenlőségi Társulat (szavakban) mostanság legharciasabb vezéregyéniségei közül ketten —• Bangya János, a Pressburger Deutsche Zeitung és Zerffi Gusztáv, a Reform volt szerkesztője — ezen a reggelen már azt is meg merik kockáztatni, hogy a néptömegek mozgósítása 73 V. ö. Horváth Mihály I, 439—440. 1. ntl Ezt nyíltan is kimondja Madarász József: Pest September 14kén, NE 1848 szept. 16, 65. sz. 261. 1. 75 V. ö. Horváth Mihály I, 440. 1. 347