Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

tettek róluk vagy falragaszaik leszaggatásával igyekeztek hangulatot kelteni ellenük. Látván tehát, hogy most — hónapok óta először — ismét emberek ezrei nyilvánítják irántuk bizalmukat, de tudván, hogy a forradalom táborán belül még mindig szép számmal akadnak, akik viszont továbbra is bizalmatlansággal tekintenek rájuk s akiket az irántuk érzett bizalmatlanság nemcsak tőlük tarthat távol, hanem a forradalom védelmében végsőkig vívandó harc ügyétől is, a legfrissebb fejleményeket a radikálisok nem értelmezhetik olyan kedvező fordulatként, amely végre lehetővé teszi számukra, hogy a továbbiakban immár teljes zavartalansággal szélesítsék ki két napja kiépíteni kezdett hadállásaikat, hanem — ellenkezőleg — csupán olyan kedvező fordulatként értelmezhetik őket, amely végre lehetővé teszi, hogy lemondjanak hadállásaik további kiterjesztéséről, sőt — akár egy héttel ezelőtt — újból megengedhessenek maguknak némi visszalépést is, hiszen a legfrissebb fejleményekből éppen azt olvashatják ki, hogy a néptömegek mozgósításához többé nem lesz szükségük olyan eszközökre, amelyeknek — mint például a permanens választmánynak — a léte eddig nem hogy kihamvadni nem engedte, hanem még mindegyre élesztgette is a forradalom liberálisainak egy része által irántuk táplált bizalmatlanságot. Következésképpen a felvonulókat fogadó radikálisok — bármit várnak is tőlük az utcán előttük felsorakozó emberek — semmi jelét nem adják annak, hogy az Egyenlőségi Társulatot most, kapva az alkalmon — mondjuk — tömegpárttá óhajtanák fejleszteni, és még arra sem mutatnak hajlandóságot, hogy jelenleg folyamatban lévő zártkörű tanácskozásukat népgyűléssé alakítsák át, hanem egyszerűen távozásra szólítják fel hívatlan vendégeiket, s felszólításukat azután addig-addig ismételgetik, amíg a sokaság végül valóban rá nem eszmél, hogy az Egyenlőségi Társulat meglátogatásával is csak az ördögnek tartozott.

70 „Az emberek ezerjei" tehát némi huzakodás után az Aranykéz utcát is üres kézzel kénytelenek odahagyni. Mindazonáltal — éppen, mert ehelyütt is kielégítetlenül maradtak — szét még ekkor sem szélednek : előbb a közeli Színház teret lepik el, majd „rémesztő mozgás" közepette útnak erednek a Váci utcán át a Nemzeti Múzeum felé, „ottan azonnal népgyűlést tartandók", s végül is csupán itt, a múzeum piacán sikerül őket oszlásra bírnia egy buzgón szószékre lépő rendőrtisztviselőnek olyasféle érveléssel, hogy mégiscsak legbölcsebb lesz nyugovóra térniök, mert egyedül az ellenforradalom húzna hasznot abból, ha most, elébe vágva az országgyűlés holnapi állásfoglalásának, holmi elhamarkodott lépés megtételére határoznák el magukat, s mert — különben sincs engedélyük gyűlés tartására.

71 Az Egyenlőségi Társulat tagjai pedig eközben szépen visszatérnek a tárgyalóterembe — anélkül, hogy akár csak egy is akadna közöttük, aki legalább megfigyelőként hajlandó volna megjelenni a múzeum előtt.

72 Amit azonban könnyű megmagyarázni részint azzal, hogy nyilván mindnyájan jóvátehetetlen hibának tartanák, ha a nép fiai közé keveredvén, újabb tápot adnának az ellenük emelt vádaknak, részint pedig azzal, hogy nyilván mindenikük jóvátehetetlen mulasztásnak tartaná, ha éppen most kimaradna az elkövetkező vitából. Végtére is az előttük álló éjszakán nem kevesebbről kell dönteniük, mint hogy milyen úton-módon érjék el a forradalom megvédelmezéséhez szükséges forradalmi rendszabályok bevezetését Magyarországon, ahol a forradalom híveinek óriási 70 Ung. 1848 szept. 12, 212. sz. 3095. h. 71 Eriről uo. és Alexy Lajos: Naplóm, 1848 szept. 10, kivonatosan közli Vörös Károly (szerk. és bev.): Pest-budai hétköznapok, Bp, 1966, 64—65. 1. (Az idézeteik az utóbbi helyről.) 72 Erről szintén a 70. jegyzetben hivatkozott tudósítás. 346