Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

eredménytelennek bizonyult, amennyiben az uralkodó arra az egyre végül csakugyan elszánta magát, hogy fogadja a küldöttséget, néhány semmitmondó frázisnál többet azonban ez alkalommal sem pazarolt hű magyarjaira, az emberek ezrein hirtelen eluralkodik a harci kedv is, és a sokaság, amely érzi, hogy harci kedvének kinyilvánítására tennie is kellene valamit, azt viszont hamarjában nem tudja eldönteni, mi legyen az a valami, a hazatért képviselők elszéledése után szintén odahagyja ugyan a Dunapartot, de továbbra sem oszlik szét, hanem beveszi magát a belvárosba s még alkonyatkor is „olly sűrű tömegekben hullámzik" az utcákon fel s alá, hogy hozzájuk foghatóra „március óta nem emlékezünk".

68 És a nap története még ezzel sem ér véget : a felzaklatott, de tanácstalanságukban eleinte határozott cél nélkül ide-oda sodródó emberek idővel erre is, arra is sorokba kezdenek rendeződni, majd — mintha az imígyen csoportokba verődő emberek zömének egyszerre egyöntetűen az jutna az eszébe, hogy hiszen hónapokkal ezelőtt még volt egy hely, ahová adott esetben útbaigazításért fordulhattak, s az a hely még mindig létezik — a város különböző szögleteiben kialakuló csoportok legtöbbje egymástól függetlenül és mégis csaknem egyidejűleg megindul egyugyanazon célpont, a márciusi fiatalok legfőbb gyűlhelye, a most Forradalmi Csarnok névre hallgató PiZuax-kávéház felé, úgy hogy a kávéház előtt, az Urak utcájában egyik percről a másikra „szinte megakad ... a közlekedés".

69 Amikor pedig látni valóvá lesz, hogy a Pilvax éppen ezen az estén kong az ürességtől, s kitudódik, hogy ez a ritka természeti tünemény azért adódott elő, mert a kávéház törzsvendégei átmentek az Egyenlőségi Társulat nemrég kezdődött gyűlésére, a Pilvax előtt összezsúfolódott sokaság megint felkerekedik s maga is késedelem nélkül a márciusi fiatalok nyomdokaiba lép, hogy néhány perc múlva a változatosság kedvéért az Aranykéz utca teljék dugig iránymutatásra vágyó emberekkel. Ami azután alaposan meglepheti, de persze annál kellemesebben lepheti meg az utcán felhangzó lárma hallatára elősiető radikálisokat, hiszen egyszeriben kétségtelenné teszi, hogy az a tartózkodás, amelyet legtöbbjük az elmúlt hónapokban a népmozgalmak iránt tanúsított, bármennyire eltávolította is tőlük a pesti nép tömegeit, azt a meggyőződést csak nem ölte ki emezekből, hogy ha veszélybe kerülnek a forradalomnak a néptömegek számára sem közömbös vívmányai, akkor mégis a baloldal lesz az a politikai csoportosulás, amely elsősorban fog síkra szállni a szóban forgó vívmányok védelmében, s ezért — ha eddig félő volt is, hogy mire elkövetkezik majd az ellenforradalom nyílt támadásának ideje, vagyis az az időpont, amelyben a baloldalnak végre a Vasvári által még április derekán kifejtettek szerint is szabad lesz már a néptömegek élére állnia, addigra a néptömegekből nyomtalanul ki fog veszni a baloldal iránti kezdeti rokonszenv — most, amikor a baj immár mindenki által hallhatóan dörömböl az ajtón, a pesti nép hajlandó fátylat borítani a múltra s kész újból felsorakozni a baloldal mögött. Ha azonban a felvonulók netalán arra számítanak, hogy az Egyenlőségi Társulat házatáján történő váratlan megjelenésüket a radikálisok szemükben örömkönnyekkel és szájukon örömrivalgással fogják fogadni, akkor bizony tévednek. Mert a radikálisokat szívük mélyén persze csakugyan örömmel töltheti el az Aranykéz utcában pillanatnyilag elébük táruló látvány, de emlékezetükből ez sem törölheti ki azoknak a képét, akik néhány órája még rágalmakat térj esz68 Pest, September 11, MT 1848 szept. 11, 154. sz. 617. 1. és NE 1848 szept 13, 63. sz. 251. 1. 69 Horváth Mihály I, 439. 1. 345