Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358
már 9-én este kinyilvánítja, hogy korábbi szándékait megmásítva, mégis eltekint a tervezett „honvédi sereg" felállításától, 61 a 10-ről 1 l-re virradó éjszakán pedig a társulat magát a választmányt is feloszlatja. 62 Ami azonban a radikálisok szemében ekkor már talán nem is tűnik különösebben kockázatos engedménytételnek. Egyrészt azért, mert előzőleg már az országgyűlés liberális képviselői közül is számosan jelentik ki, hogy ha Bécsbe felküldött társaik üres kézzel fognak hazatérni, akkor az ország valóban nem tehet majd mást, mint hogy határozottan szembeszegül Béccsel. 63 Másrészt meg azért, mert éppen ekkorra hirtelen megmozdul a pesti utca is — s még csak nem is a radikálisok agitációj ától indíttatva, hanem pusztán a mintegy önmagukért beszélő tények hatására. Az országgyűlés Bécsbe menesztett küldöttségét ugyanis nemcsak a politikai élet bennfentesei várják vissza egyre türelmetlenebbül, hanem a pestiek legszélesebb tömegei is. A küldöttség hazatérésére kitűzött napon, 9-én tehát „az ingerült nép", mielőbb hallani akarván, mi lett a küldöttség járás eredménye, már dél tájban végeláthatatlan emberfolyammal árasztja el a Dunapartot, 64 s ettől fogva azután az egybegyűlt sokaság, remény és aggodalom között hányódva, hosszú órákon át rendíthetetlenül ki is tart őrhelyén. Este hét felé azonban egyszerre kiderül, hogy egyelőre kár volt a fáradságért, jelesen: híre fut, hogy az országgyűlés küldöttsége által kért királyi kihallgatásra Bécsben még csak ezen a napon kerülhetett sor 65 s ezért a küldöttség valójában mégis csupán másnap fog megérkezni. Ez a közlés pedig bőségesen elegendő ahhoz, hogy a Dunaparton ácsorgók közül egycsapásra mindenkiből minden reményt kiöljön s mindenkit a legmélyebb felháborodással töltsön el — nem azért, mert kiviláglik belőle, hogy a jelenlévők haszontalanul vesztegették el szombat délutánjukat, hanem mert ennek hallatán még a legbizakodóbb honpolgárnak is arra a következtetésre kell jutnia, hogy azok a képviselők, akiket uralkodójuk fogadni is csak ekkora huzavona után volt hajlandó, azok ettől az uralkodótól az országgyűlés kérdésére sem hozhatnak majd kedvező választ. 9-én tehát a pestiek végül dolgukvégezetlenül kénytelenek távozni, de 10-én másodszor is széltében-hosszában megszállják a hajóállomás környékét. Ekkor azonban a tömegben már nemigen akadhat olyan ember, aki eleve is ne a legrosszabb sejtelmekkel nézne elébe a küldöttség haza jövetelének. S amikor azután most már hamarosan be is bizonyosodik, hogy a balsejtelmek utolsó ízükig jogosultak voltak, nevezetesen: amikor ezen a délutánon végre-valahára valóban befut a várva várt hajó, de már messziről szembe ötlik, hogy a fedélzetén szorongó képviselők közül igen sokan — s jóval többen, mint ahány radikális akad a gőzösön — „kalapjuk mellé veres tollat tűztek", jelezvén, hogy immár szerintük sincs „más expediens a forradalomnál" 66 (értsd: az uralkodóházzal való végérvényes szakításnál 67 ), majd a „vigasz nélkül", „legsötétebb kedéllyel" partra szállók élőszóval is megerősítik, hogy a küldöttség járás teljesen 61 Erről Pest, September 9. esti 7 órakor, NE 1848 szept. 10, 61. sz. 244. 1. 62 Gyulai Pál: Pesti levelek, Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok (szerk. Bisztray Gyula—Komlós Aladár), Bp, 1961, 485. 1. — Más kortársak szerint (Vizer János: A magyar forradalom leg újabb eseményeinek rövid vázlata, Buda, 1850, OSzK Kit Oct. Hung. 354, I, 67. 1.; Chownitz, Geschichte der ungarischen Revolution I, 356. 1.) a választmány feloszlatását a kormányhatóságok rendelték el, ezek azonban nyilván téves értesülésen alapuló közlések. 63 Erről — pesti értesülések alapján — hírt ad pl. Bogdán Ferenc Bozóky Pálnak, Radnót, 1848 szept. 16, OL CsL a Bethlen gr. család bethleni levéltára. 64 V. ö. Gyulai, i. h. 485. 1. 65 E rre nézve Id. a 61. jegyzetben idézett tudósítást. 66 Kacskovics Lajos: Eletem leírása, Sőj, 1887, OSzK Kit Fol. Hung. 1329, 126. 1. 67 V. ö. The Times 1848 okt. 13. 344