Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

statisztikus

57 —, s hasonlóképpen jár el azután maga a választmány is, amikor első cselekedeteként még ugyané nap estéjén kiáltványt intéz a főváros nemzetőreihez, közülök szintén meginvitálva üléseire mindazokat, akik — ha korábban netán másként gondolkodtak is — legalább most hajlandóak végre megérteni, hogy „hazánk felé nehéz idők vonulnak".

58 Másnap reggel pedig a baloldal már azt is megengedhetőnek tartja, hogy még egy lépéssel tovább menjen: mivel napnál fényesebb, hogy az országgyűlés Bécsbe rándult küldöttségének aznap délután esedékes hazatérését sorsdöntő fejlemények fogják követni, a választmány nagy gyorsan kimondja, hogy önként jelentkezőkből létre kell hozni egy „honvédi sereg"-et is,

59 amely mostantól fogva — ha tovább nem is — legalább 13-ig álljon fenn s szükség esetén fegyveres erővel is működjék közre a várható ellenforradalmi próbálkozások felszámolásában ... Ennek a határozatnak a meghozatala azonban már arról tanúskodik, hogy a radikálisok most nemcsak kezdenek újból bátorságra kapni, hanem éppenséggel mindjárt túlértékelni is hajlamosak az utóbbi napok rájuk nézve kedvező változásait, — s ez rövidesen ki is világlik e legújabb baloldali kezdeményezés fogadtatásából. A „honvédi sereg" toborzásának hírére ugyanis némely liberálisok megint szembefordulnak a radikálisokkal s megint felmelegítik azokat a vádakat, amelyekkel korábban illették őket. És a vádaskodók táborához ezúttal sem csupán Rottenbiller Leopold pesti polgármester siet csatlakozni — aki soha sehonnan nem hiány ozhatik, ahol a baloldalba bele lehet kötni -4-, s az ő társaságában ez alkalommal sem egyedül a nemkülönben a baloldal régi ellenfelének számító Hajnik Pál miniszteri tanácsos úr, a politikai rendőrség vezetője tűnik fel a színen, hogy most, magas rangjára mit sem adva, „ön becses kezeivel" tépdesse le a pesti házak falairól a társulat falragaszait, de a radikálisok ellenében lép ekkor csatasorba például Lángh Ignác városkapitány úr is — ugyanaz a Lángh Ignác, aki 7-én még oly határozottan szállott síkra a forradalom védelmében felhasználható helybeli fegyveres erők sürgős megnöveléséért. Vagyis a baloldalra megintcsak „kancsal szemeket" kezdenek vetni olyan liberálisok is, akik számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan volna az ellenforradalom előtti meghódolás, akik azonban — úgy látszik — azt is elfogadhatatlannak ítélik, hogy a forradalom megvédelmezését célzó tevékenység irányítása teljesen vagy akár csak nagyrészt is a baloldal kezébe kerüljön, mert sejthetően attól tartanak, hogy ezek után a főhatalom vagy legalább a főhatalomnak egy része szintén a baloldal kezébe menne át. Ezeknek a liberálisoknak a baloldaltól való újólagos eltávolodása pedig éppen azt a frontot gyengíti meg a legkritikusabb pillanatban, amelyet a radikálisok éppenséggel minden módon — a „honvédi sereg" felállításával is — erősíteni szeretnének. Hanem az igazsághoz hozzátartozik, hogy erre a veszélyre maguk a radikálisok is mindjárt felfigyelnek. Az Egyenlőségi Társulat tehát — „nehogy a polgárok és [a] társulat tagjai közt némi zavar idéztessék elő" — most másodízben is haladéktalanul visszakozásra határozza el magát:

60 a permanens választmány 57 Ld. Madarász Lászlónak, a társulat „képviselőjéének és Zerffi Gusztávnak a nyilatkozatát, Bp, 1848 szept. 8, Opp. 1848 szept. 10, közli Joh[ann] Janotyckh (szerk.) : Archiv des ungarischen Ministeriums und Landesvertheidigungsausschusses II, Altenburg, 1851, 281—282. 1. 58 Mérei Mór, a választmány elnöke és Gajzágó Salamon választmányi jegyző a nemzetőrökhöz, Pest, 1848 szept. 8, OL Gy 1848—49-i és emigrációs nyomtatványok. 59 Erről NE 1848 szept. 10, 61. sz. 241. 1. 60 Mindezekről Madarász József: Pest, szept. 10, NE 1848 szept. 17, 66. sz. 266. 1. 343