Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

Hanem az ellenforradalom szervezői természetesen tisztában vannak azzal, hogy az efféle prókátorkodás legfeljebb hangulatkeltésre lehet jó s hogy ezért a közjogi érvek felsorakoztatását haladéktalanul követnie kell a nyomósabb érvek felvonultatásának is. Már az emlékirat kidolgozása közben rögzítik tehát a Magyarország ellen indítandó fegyveres támadás tervét is, mégpedig olyaténképpen, hogy a támadás célja a magyar főváros elfoglalása legyen, s hogy ezt a feladatot a márciusban Horvátország bánjává és főhadparancsnokává kinevezett Josip Jellacic báró altábornagy hajtsa végre a Horvátországban állomásozó császári csapatok bevetésével (mert a Horvátországból kimozdítható 30—40 ezer főnyi haderő, jóval nagyobb lévén a magyar részről véle szembeállítható haderőnél, egymagában is elegendőnek ígérkezik a magyar főváros meghódítására, a magyar forradalom sorsa pedig annyira összeforrott a magyar főváros sorsával, hogy a főváros térdre kényszerítése nyilván a magyar forradalom egészének térdre kényszerítésével lesz egyértelmű). S ennek a tervnek az elfogadását az sem hátráltatja, hogy Jellacicot az uralkodó június 10-én a magyar kormány követelésére felfüggesztette báni tisztségéből, hiszen épp az udvari körök tudják legjobban, hogy ez az intézkedés csupán a magyar kormány megtévesztésére szolgáló papirosintézkedés volt s Jellacicot eddig sem tartóztatta vissza a majdani fegyveres fellépés ernyedetlen előkészítésétől. Augusztus 26-án tehát Jellacic már át is veheti a Bécsből hozzá külön futárral továbbított üzenetet, amely szerint végre elérkezett a cselekvés ideje s, mihelyt képes lesz megkezdeni a hadműveleteket, nyomban vissza fogja kapni báni címét is. A baloldal az ellenforradalmi támadásra készülőben A magyar kormánypolitika Batthyány Lajos gróf körül tömörülő irányadói viszont még ekkor, augusztus utolsó napjaiban sem érzékelik a veszélyt a maga teljes nagyságában. Mert azt már ők is gyanítják ugyan, hogy a Jellacic és az osztrák kormány mögött álló kamarilla fészke magában az udvarban van, azzal a keserű igazsággal azonban továbbra sem képesek számot vetni, hogy a kamarilla nem pusztán egyes udvari emberekből tevődik össze, hanem gyakorlatilag az udvar egészét felöleli. S ezért — hiába tudják, hogy azoktól, akik Jellacic és az osztrák kormány mögött állnak, Magyarország semmi jót sem várhat — arra, hogy Magyarország az udvarnál többé senkitől sem remélhet kíméletet, még ékkor sem döbbennek rá. . De ha az udvar kártyáiba eszerint még mindig nem látnak is bele, ha tehát még mindig nem sejtik is, hogy Magyarország közeli megrohanása Bécsben immár végérvényesen elintézett ügy, legalább annyival már ők is számolnak, hogy kedvezőtlen esetben csakugyan sor kerülhet ellenforradalmi támadásra, ha a veszélyt a valóságosnál kisebbnek ítélik IS- clix H-} hogy van veszély, ők is csak felfigyelnek. S ezért Batthyányék most, hogy semmit el ne mulaszszanak, amit még megtehetnek a (szerintük tehát készpénznek ugyan nem 1848—1849 I, Pest, 1868, 403—415. 1. — Itt azonban megjegyzendő: arra, hogy a magyar kormányt valójában magának az osztrák kormánynak kellene alárendelni, az emlékirat, amely elsősorban a közvélemény megdolgozására szolgál, csupán burkoltán utal. Nyíltan elárulja viszont ezt a szándékot az emlékiratot jóváhagyó aug. 27-i osztrák minisztertanácsi ülésnek egy belső használatra írásba foglalt állásfoglalása, amely szerint az volna legjobb, ha Magyarország egy-egy álladalmi altitkárt delegálna az osztrák had- és pénzügyminisztériumba s ha a jövőben ezek és ezen a helyen képviselnék Magyarország katonai és pénzügyi érdekeit [ld. ÖStA HHStA KA ÖMRPr 1848 aug. 27/VTr (MRA) 1848 : 2062]. 329