Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Komárik Dénes: Az 1844-es pesti Országháza-tervpályázat = Das Ständehaus 251-281

A terveket őrző ládát gróf Keglevich János az átadás után lepecsételte.

8 Jelentését meglehetősen későn, csak az országgyűlés márc. 30-i un. elegyes ülésén olvasták fel a „mélt. főrendeknek és tek. karok és rendeknek", melyek azt észrevétel, intézkedés nélkül tudomásul vették.

9 Az országgyűlésnek az Országháza-építés ügye iránt tanúsított pillanatnyi részvétlensége érthető. Az országgyűlés hangulata és tevékenysége egyaránt 1848 márciusi foradalmainak — így a pestinek és a bécsinek is — hatása alatt állt, s az ország polgári demokratikus átalakításának és nemzeti autonómiájának törvényes elfogadtatásáért küzdött. E fáradozását néhány nap múlva, ápr. 11-én végérvényes siker koronázta, midőn a király az 1848-as törvényeket szentesítette. Bár e törvényekben új, népképviseleti alapon megválasztandó országgyűlés összehívása és az országgyűlés székhelyének végleges Pestre helyezése is szerepelt, nyilvánvaló volt, hogy az új országgyűlést (mely 1848. júl. 4-én meg is nyílott) ideiglenes helyiségben kell megtartani. De nemcsak a rendelkezésre álló idő rövidsége fosztotta meg az Országház-építés ügyét aktualitásától, hanem az a szituáció is, melyben először az új rend kivívása, majd gyakorlati megvalósítása kötött le minden figyelmet, energiát, s nyilvánvaló volt, hogy ily nagyszabású építkezés csak konszolidáltabb idők feladata lehet. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az Országház-építés politikai eszköz-jellege megszűnt: az országgyűlés Pestre helyezését törvény mondta ki, s rövidesen valóban ott is tartották meg. A biztató kezdetet azonban tragikus folytatás követte, kibontakozás helyett véres szabadságharc, majd annak bukása után az ország függetlenségének és új rendjének elveszítése. Mindez végzetes következménnyel járt az Országházatervpályázat sorsára nézve is. A terveket, melyek 1848 márciusában még egy késve érkezett pályamunkával, Pán Józseféval, szaporodtak, az 1847/48-as országgyűlés befejezése után Budára szállították. Itt a Várban, az országos levéltár („Archivum Regni")

10 előszobájában helyezték el, ahol 1849. ápr. 24-ig a tervek sértetlenül megmaradtak. Ekkor Kovachich levéltáros a győzelmesen előrenyomuló honvédsereg elől Bécsbe távozott, s csak szept. 21-én, mikor Buda már ismét osztrák kézen volt, tért vissza. A levéltár felnyitásakor tapasztalta, hogy időközben a pályamunkákat őrző ládát feltörték,a terveket szétszórták, részben szétszaggatták.

11 A terveket ekkor gondosan összeszedte, visszatette, s a ládát ismét lezárta. 8 OL: N 112. No 849. 9 Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven ötödik apóst, királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-dik esztendei SzentAndrás hava 7-dik napjára összehívott közgyűlésnek naplója a tekintetes karoknál és rendeknél. Pozsony, 1848. p. 201. — Felséges Első Ferdinánd... által... rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irományai. Pozsony, 1848. p. 141. 10 Az Országos Levéltár a II. József által feloszlatott klarissza apácarend budai kolostorának mai napig fennálló épületében volt elhelyezve (Budapest, I., Országház u. 28.). Vö.: Veres Miklós: Az Archivum Regni története 1765—1874. „Levéltári Közlemények" 38 (1967) pp. 31—65. 11 Kovachich 1849—1867 közti jelentéseiben, irataiban — noha személyesen semminek tanúja nem volt — következetesen azt állítja, hogy a pusztítást a Várat 1849. máj. 21-én elfoglaló, benyomuló honvédek okozták, remélve, hogy valami értékeset találnak. Ez a verzió 1867-ben, az új, független magyar minisztérium megalakulása után megváltozik, s „eindringenden Rebellen", stb. helyett „berohanó pórnép" szerepel jelentésében (OL: N 112. No 1059.). Ezt az utóbbi változatot nyilván az új helyzethez való alkalmazkodás szülte. Ami az elsőt illeti, kétségtelenül elképzelhető, hogy hosszan elhúzódó, kemény ostrom után a közkatanaság akár értelmetlen, öncélú pusztításra is ragadtatja magát. De közvetlen, megbízható bizonyíték nincs erre, sőt bizonyos körülmények ellene szólnak. Miután a Vár ismét a császári csapatok kezébe került, Ghyczy Miklós kincstári tanácsos aug. 2-án átadta a kulcsot Stoffer József volt nádori irodaigazgatónak. Ezt megelőzően Ghyczy Stoff er jelenlétében a levéltár külső ajtajáról eltávolította a pecsétet, s felnyitotta. Megállapítot254