Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Komárik Dénes: Az 1844-es pesti Országháza-tervpályázat = Das Ständehaus 251-281
és a teret környező épületek homlokzatainak nézetrajzát kőnyomatos rajzon ismerhették meg azok, akiknek a helyszínt nem volt alkalmuk felkeresni. E litográfiák a kiírás szerint „Kolosvár, Fiume, Bécs, Lemberg, Prága, Triest, Majland, Róma, Nápoly, Velence, Florenz, Müchen, Dresda, Lipcse, Majnái Frankfurt, Darmstadt, Mainz, Hannovera, Brüssel és London városokban az e végre elnökileg megkeresendő főkormányszékeknél, vagy illetőleg Austriai cs. kir. követségeknél, polgármestereknél és olvasottabb újságok szerkesztőségeinél — minden nehézség nélkül megtekinthetők" voltak. Miként tíz évvel korábban az angol parlament tervpályázatának kiírásakor, a pesti Országháza tervezésével kapcsolatban is felmerült az igény, hogy a nemzetet szimbolizáló épület architektúrája nemzeti jelleget fejezzen ki. Ez az igény hangot kapott az alsótábla törvényjavaslatában is, midőn azt mondta, hogy „az országház építésének, .. .'s nemzeti jellemű ékesítésének teljes hatalmú vezetésére egy orsz. választmány küldetik ki, . ..". E követelmény azonban, ellentétben az angol példával, a tervpályázati kiírásban nem szerepelt. S míg az angol kiírás meg is nevezte, mit tekint nemzeti stílusnak (a gótikus vagy az Erzsébet-stílust), s ezek valamelyikében való tervezést írta elő, a magyar kiírás architektúra tekintetében teljes szabadságot engedett: „Hogy ... mi stylben tervezendő legyen az épület? egészen a tervező tetszésére és belátására hagyatik fenn". Bármily lendületesen tört is azonban ez az országgyűlés, pontosabban az alsótábla, az Országháza építése felé, műve már csírájában torzó maradt, mert a puszta pályázati kiíráson kívül egyebet nem tudott elérni, s ezt is csak a választmány öntevékeny ügyintézésének köszönhette. Hiába készítettek a rendek a királynak szóló felirati javaslatot s törvénytervezetet, melynek szentesítése biztosította volna az Országháza építésének szilárd alapját és pénzügyi fedezetét, a főrendek az országgyűlés berekesztése előtt néhány nappal adott válaszukban mindkettőt mint nem időszerűt elvetették. Még arról is vita támadt, hogy jogosult volt-e a választmány külön erre szóló felhatalmazás nélkül pályázatot hirdetni, noha megbízásában világosan benne volt: még ezen az országgyűlésen be kell mutatnia a terveket, hogy az Országháza a következő országgyűlésig megépülhessen. Ezt méltányolva a főrendi üzenet is elismerte, hogy a választmány tagjai jóhiszeműen jártak el, s hozzájárult a pályadíjak leendő kifizetéséhez, de — mint a főrendi üzenet mondja — „minden innen jövő időkre vonható következtetés nélkül", tehát a tényleges építésre nézve a legcsekélyebb kötelezettséget sem vállalva. Mivel az aug. 1-én kelt királyi döntés következtében az országgyűlés — nem várt módon — korábban, a tervpályázati határidő lejárta előtt fejeződött be, az alsótábla úgy intézkedett, hogy az amúgyis rövid határidőt egy évvel hosszabbítsák meg, Keglevich főpohárnokmester a beérkezett és beérkezendő terveket tartsa magánál, s a következő országgyűlésen mutassa be. A következő országgyűlés 1847. nov. 7.—1848. ápr. 11-ig tartott. 1847. nov. 15-én kelt jelentését Keglevich János 1848. jan, 11-én nyújtotta be István nádornak, ki leendő országgyűlési tárgyalás céljából a királyi személynöknek továbbította. Ugyanakkor utasította a főpohárnokmestert, hogy a terveket adja át Kovachich József országos levéltárnoknak, az pedig őrizze ezeket „az országos levéltári irományok számára ... az országházánál rendelt szobában úgy, hogy ezeknek az illetők általi megtekintése, ha kívántatik, ugyan ott is megtörténhessék" 6 . A beérkezett 41 pályamunkának átadása jan. 13-án történt meg. 7 6 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL): N 31. István nádor levéltára. Országgyűlési. 1848. No 74. 7 OL: N 112. Acta gestionis officii Archivi Regni. No 823. 253
