Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Bibó István: Klasszicista épületegyüttes a Belvárosban = Klassizistisches Ensemble in der Innenstadt 221-237
ban annak profilozása) alapján kb. 10 év pontossággal megállapítható készítésük ideje. A Kristóf tér 8. sz. ház mindhárom emeletén olyan típusú asztalosmunka található, melyet a pesti építkezéseknél a múlt század 30-as éveinek végén s a 40-es évek elején alkalmaztak. Emeletráépítés esetében nemcsak az architektúra,, hanem az asztalos- és lakatosmunka (kilincsek, zárak, vasalások) is eltérő formákat mutatnak : változik a stílus, a divat s változnak a készítő mesteremberek is. Ha egy épület emeletein teljesen azonos ajtók és ablakok találhatók, akkor csak 5—10 éven belül lezajló emeletráépítés tételezhető fel, ez pedig általában igen kevéssé valószínű, s a Kristóf tér 8. esetében különösen valószínűtlen. Ilyen példát e korból a budapesti házak között nem ismerünk, s a magunk részéről biztosra vesszük, hogy épületünk mindhárom emelete egyszerre épült. A Szépítő Bizottmány anyagában azonban sem utólagos engedélyezési eljárásnak, sem pedig az engedély nélkül épült harmadik emelettel kapcsolatos felelősségre vonásnak, az építtető vagy az építőmester megbüntetésének nincs nyoma, noha ekkor — különösen a Belvárosban — általában nem engedélyeztek kétemeletesnél magasabb épületet 3 ' 5 , a Szépítő Bizottmány pedig, mint Neuhoffer sokkal kisebb jelentőségű cégérügyénél láttuk, érzékenyen reagált a bejelentési kötelezettség elmulasztására, tekintélyének csorbítására. Hogyan lehetséges, hogy épületünk esetében utólag, hallgatólagosan tudomásul vették a szabálytalanságot? A kérdés legvalószínűbbnek látszó megoldása az, amire a korábban beadott, és módosított későbbi homlokzatrajz összevetésével következtethetünk. A két terv ugyanis nemcsak abban különbözik egymástól, hogy az első a korai klasszicizmus tagolásához áll közelebb, szemben a módosított terv tiszta, hűvösebb klasszicizmusával, hanem abban is, hogy az első rajzon a homlokzat teljesen lezárt kiképzéssel bír, míg a módosított terv gazdag keret-kiképzésű I. emeleti és tartózkodóbb keretezésű II. emeleti ablakai fölött teljesen harmonikus összhatásba tud kapcsolódni egy keretkiképzés nélküli III. emeleti ablaksor is (amint ezt a megépült ház is bizonyítja). A korábbi terv szerinti homlokzat nem tudna összhangba fogadni még egy emeletet, a későbbiről viszont — öszszehasonlítva a korabeli (főleg a Lipótvárosban épült) háromemeletes házak szokásos típusával — szinte hiányzik a III. emelet. A tulajdonos tehát valószínűleg már a tervek beadásakor, illetve módosításakor háromemeletes ház építésére gondolt; ezt a szándékát azonban bölcsen elhallgatta a Szépítő Bizottmány illetékesei előtt, tudván, hogy általában nem engedélyeznek háromemeletes házat; számítván ugyanakkor a hallgatólagos jóváhagyásra: ugyanis 35 H. Boros Vilma i. m. p. 516. „1819-ben az Sz. B. sürgeti, hogy a Bel- és Lipótvárosban a házakat cseréppel fedjék, és még 1830-ban is meg kell ismételni azt az intelmet, hogy a főbb városrészekben ne fedjék a házakat — náddal. Csak a későbbi években engedik meg a magasabb, 3 emeletes házak építését." — Az itt említett „későbbi évek" az 1839-ben kiadott új építési szabályzat megjelenési évét jelenti. Pásztor Mihály: A százötvenéves Lipótváros, Bp., 1941. p. 140. ismerteti az új szabályzatnak a város belső területeire vonatkozó részét: „Az épületet 3 emeletnél magasabbra építeni nem lehetett. Kimondta a szabályzat azt is, hogy az építési rajzban kijelölt emeletek számán alól sem maradhat valamely épület, ha a szomszédházak vonalzata (alignement) megkívánja..." — Korábban tehát a Belvárosban 2 emelet volt a maximum; kivételt képeztek a Duna parti házsor tagjai (ma is áll az Apáczai Csere János u. 3, 5, 7. sz. ház), vagy a Szépítő Bizottmány működése előtti időben engedélyezett egy-egy épület (Régiposta u. 15,). 232
