Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

Schwabenberg-Gasse (Svábhegy utca) — a Déli-pályaudvar építésekor megszüntetett utca ; Schöpfung-Gasse (Teremtés utca) — a mai Alkotás utca ; Blaue Kugel-Gasse (Kékgolyó utca) — azonos a maival; Linden-Gasse (Hárs utca) — időközben megszűnt zsákutca, amely a Kékgolyó utcából ágazott ki nyugati irányban (a mai az Onkológiai Intézet területén) ; Stadtmayerhof-Gasse (Városmajor utca) — azonos a maival ; Wiener Thor-Gasse (Bécsi-kapu utca) — a mai Várfok utca ; Haupt-Strasse (Fő út) — a mai Attila út ; Garten-Gasse (Kert utca) — a mai Lógodi utca. A század 30-as és 50-es éveiben néhány kisebb szabályozáson kívül a Vérmező szabályozása, az Alagút és a Déli-pályaudvar építése változtatott számottevően a Krisztinaváros eredeti utcahálózatán. A Vérmező 1829—1833 között végrehajtott szabályozása eredményeképpen megszüntették a rétet ferdén átszelő kocsiutat, s helyette kialakították a mai Mikó utcát, amely az Ördögárkot áthidaló úgynevezett Kalmárffy-pallóhoz vezetett. Az 1853—1856 között megépült Alagúttól a Horváth-kertet átvágó új utat nyitottak a Mészáros utca torkolatáig. Az Alagútnak köszönhetően a Krisztinaváros lényegesen közelebb került a Dunához, a Vízivároshoz, és ami a legfontosabb, Pesthez; ezzel nagyobb lehetőségek nyíltak számára a gazdasági élet vérkeringésébe való bekapcsolódásra. A Krisztinaváros szerkezetében a legnagyobb változást a Déli-pályaudvar 1858—1861 közt történt felépítése jelentette, amely teljesen átalakította a Krisztina körút, az Alkotás utca és a Pálya utca közti terület utcahálózatát. Egy utca (a Svábhegy utca) megszűnt, négy utca megcsonkult, 27 házat lebontottak, az egykori katonatemető helyén kialakított tíz házhelyet megszüntették, az Alkotás utcai házsor kertjeit a vasút területéhez csatolták. A Déli-pályaudvar elhelyezését már a korabeli közvélemény sem tartotta szerencsének, mert a Krisztinaváros amúgy is széteső településszerkezetét még kedvezőtlenebbé tette: a sínektől nyugatra eső területet elvágta a centrumtól. Áttérve most az egyes házakra, az 1811—1827 közt épültekről a budai BauCommission anyagában fennmaradt tervek nyújtanak némi tájékoztatást. A tervek kisebb része már meglévő házak átalakítására, nagyobb része újonnan építendő házakra vonatkozott. Ez utóbbiak zöme földszintes, egy- vagy kétlakásos kis ház volt; a lakásoknak mintegy 80%-át 1 vagy 2 szobásra tervezték. Az alaprajzok kevés változatosságot mutatnak: a homlokzat közepén lévő kapunyílásoktól jobbra és balra többnyire szimmetrikusan helyezkedtek el a lakások, amelyekbe az udvarról, a konyhán át vezetett a bejárat; ha két szoba volt, a konyha közéjük került; az udvari oldalszárnyban helyezték el a gazdasági helyiségeket. Ebből az időszakból három nyaralónak a terve maradt fenn. A legnagyobb közülük Sághy Ferenc villája, amelynek szignálatlan terve 1819-ből származik.

82 Az 1820-as évek elején a Svábhegy utcában, az egykori Schnürch-telekből kihasított 970 négyszögöles kertben épült Sághy-nyaraló emeletes klasszicista épület volt ; a Déli-pályaudvar építésekor bontották le. A legszebb villák az 1840—1850-es években épültek. Közülük valók a Krisztinaváros máig fennmaradt műemlék jellegű lakóházai, a Városmajor utca 39/b, 44. és 60. sz. alatti klasszicista, és a Városmajor utca 24. sz. alatti romantikus 82 FL, BL, Bau-Commission, 268. 210