Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

Mindezeknek a forrásoknak alapján megállapíthatjuk, hogy az 1810-es évek óta a Krisztinaváros külsőleg is előrehaladt a városiasodás útján. Ez idő alatt, körülbelül 100 új ház épült, a középületekkel együtt tehát a házak száma a század közepére meghaladta a 370-et. A növekedés elsősorban a már meglévő utcák nagyobb mérvű beépítésének, a telkek körülépítésének, az emeletes házak szaporodásának köszönhető. A fontosabb utcákban — a mai Krisztina körúton, Attila úton, Alkotás utcában, Városmajor utcában, a Gellérthegy, Pálya és Márvány utca egy szakaszán — a zártsorú beépítés vált uralkodóvá. Legkésőbb az 1840-es évek elején az addig nagyobbrészt névtelen krisztinavárosi utcák többsége nevet kapott,

79 bár a házszámozás továbbra sem utcák szerint történt, hanem •— a többi budai városrészhez hasonlóan — az egész külvároson végigfutó házszámokkal. Míg Schams 1822-ben megjelent budai útikalauza a Krisztinavárosban csak négy, névvel megjelölt utcáról és négy térről tud, addig a század közepén már 18 utcának van neve. Az 1849-es házösszeírás az alábbi utcákat sorolja fel: Johannes-Gasse (János utca) — a Krisztina körútnak a templom és a Tabán közti szakasza, beleértve az ördög-árok partján álló házakat is. Az utca a kőhíd mellett elhelyezett Nepomuki Szent János-szoborról kapta a nevét ; Blocksberg-Gasse (Gellérthegy utca) — azonos a maival ; Sonnenberg-Gasse (Naphegy utca) — azonos a maival; Fleischhacker-Gasse (Mészáros utca) — részben a mai Mészáros utcával, részben a Győri úttal azonos; nevének eredetével már foglalkoztunk; az 1850-es évek végétől rövid ideig Friedhof, azaz Temető utcának is nevezték,

80 nyilván, mert erre vitt az út az akkori tabáni-krisztinavárosi temetőhöz ; Fabrik-Gasse (Gyár utca) — a mai Pálya utca, s annak egykori folytatása, amely részben megszűnt, részben azonos a mai Kis János altábornagy utcának az Alkotás utcáig terjedő szakaszával; nevét az utca első házában nyolc évig fennállt Werther-féle gyárról kapta; Viktor-Gasse (Győző utca) — azonos a maival, de a pályaudvar építése előtt lényegesen hosszabb volt: az Orbánhegyi-árokig, majd onnan tompaszögben megtörve az Alkotás utcáig ért (ennek az utolsó szakasznak maradványa a ma Nyárfa utcának nevezett rövid zsákutca); Marmor-Gasse (Márvány utca) — az 1840-es évektől a mai helyén működő „Márványmenyasszony" vendéglőről; Kronwacht-Gasse (Koronaőr utca, a mai Kosciuszko Tádé utca) — az egykori Angolkisasszonyok házából átalakított koronaőr-kaszárnyáról; Schul-Gasse (Iskola utca) — a Krisztina körútnak a templomtól északra eső szakasza, a sarkán álló iskolaépületről; Müller-Gasse (Molnár utca) — a mai Kuny Domokos utca; nevének eredetét egyelőre nem sikerült tisztázni;

81 79 Az utcaelnevezések többsége a népnyelvben alakult ki; a közigazgatási hatóságok ezeket vették át. 80 Lásd: Pester Lloyd Kalender für das Schalt-Jahr 1860. 81 Az utcanév eredete a jelen esetben vagy személynév, vagy foglalkozásnév. 1774től 1883-ig lakott egy Müller Lőrinc nevű ismeretlen foglalkozású ember, nem ugyan az utcában, hanem a Krisztina krt. 49. helyén, 1783-tól 1787-ig pedig egy Müller Simon nevű kapás a Kuny D. u. 9. sz. helyén. De mindkettő túl rövid ideig lakott itt ahhoz, hogy nekik tulajdoníthassuk a név eredetét. Lehetséges, hogy az elnevezés forrása az utca mai 5. számának helyén 1779—1797 közt lakó Sonnleuthner Rókus foglalkozása (Mühljung) volt. 14 Tanulmányok Budapest múltjából 209