Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219
2000—3000 négyszögöles is. A térképről az is kiderül, hogy nagy részük már ebben az időben is parkosított volt, és sok házhoz csatlakozott szőlőskert (HausWeingarten) is. A két legnagyobb ingatlan a mai Városmajor utca 32., illetve Csaba utca 18. helyén lévő 2664 négyszögöles kert és a rajta épült tekintélyes méretű ház (akkor Falkoner Ferenc várbeli patikus, később a Piarista Rend tulajdona) ; és a mai Városmajor utca 28. sz. helyén Steinhauser Mihály kávéfőző 3500 négyszögöles kertje és háza volt, amely akkoriban Buda egyik legszebb és leglátogatottabb kertjének számított, 70 s még sokáig „Micherl-Garten" néven szerepelt a köztudatban. A tekintélyes méretűek közé tartozott a mai Városmajor utca 33. helyén Knotz Mátyás budai választópolgár, dúsgazdag kereskedő és ingatlantulajdonos csaknem 1000 négyszögöles kertje, 71 amelynek mélyén egy kis házban bormérés működött, valamint a közvetlenül mellette, a mai 35. szám helyén elterülő 1170 négyszögöles kert, amelyben a tulajdonos, Rupp György választópolgár (Rupp Jakab apja) már ekkor terjedelmes nyaralót építtetett. A Városmajor utcában ekkor még a fésűs beépítésmód dominált, de a páratlan oldalon, tehát a korábban keletkezett házsorban jó néhány teleknek már az utcai frontját is beépítették. A telekátírási jegyzőkönyvekből és az adókönyvekből tudjuk, hogy a háztulajdonosok között a XVIII. században még túlsúlyban lévő kapások és vincellérek mellett az 1810-es években már tekintélyes számban szerepelnek többé-kevésbé magasrangú állami és városi tisztviselők, nemesek és néhány arisztokrata is. E korszak érdekesebb háztulajdonosai közül megemlítjük Eötvös Ignác báró kamarai alelnököt (Eötvös József nagyapját), akinek a Városmajor utca 26. sz. helyén volt nyaralója (ugyanez a ház ezt megelőzőleg rövid ideig Pollack Mihályé volt); Oeffner Ferenc budai főjegyzőt, Mayerffy Xavér Ferenc pesti választópolgárt; rajtuk kívül a Városmajor utcai háztulajdonosok között volt ebben az időben Buda város két orvosa (Stadt Physicus), a főposta igazgatója, több kamarai tisztviselő és ügyvéd, egy grófné stb. A tulajdonukban lévő házak egy része nyaraló volt. A Városmajor utcában sok ház mögött máig fennmaradt nagy kertek túlnyomórészt ennek az időnek — sajnos, az újabb beépítések miatt eltűnőfélben lévő — emlékei. A Krisztinaváros negyedik, a többitől földrajzilag is határozottan elkülönülő települési egysége a Vár aljában végigfutó Fő utca volt, amely bár közigazgatásilag a külvároshoz tartozott, területileg is, társadalmilag is közelebb állt a Várhoz. Az 1810-es évek elejére a Fő utca, egy-két házhelytől eltekintve, már végig beépült, mégpedig nagyobbrészt városiasán. A Fehérvári-kapuhoz közelebb eső szakaszon — egészen a mai Attila út 107. számig — a zártsorú beépítés dominált, a központtól távolabbi szakaszon, ahol kevésbé tehetős elemek építkeztek, a Lipszky-térkép elkészülte idején még sok volt az utcára merőlegesen álló, oromfalas ház. A Fő utcai épületek a krisztinavárosi átlagnál általában lényegesen nagyobb alapterületűek voltak, s jócskán akadt köztük emeletes is. A legtöbb ház az akkori fogalmak szerint bérháznak tekinthető: a tulajdonosok nagy hányada nem lakott ott, a bérlő családok száma sok házban 3—4, vagy ennél is nagyobb volt. A mai páratlan oldalon ebben az időben már 49 ház állott, a páros oldal nagy részét a Horváth-kert foglalta el, s a mai Attila út 8—10. és 12. helyén álló két Horváth-házon kívül csak egy épület emelkedett itt, az Attila út 20—22. sz. helyén. Itt is csaknem minden házhoz kert tartozott, de ezek kisebbek voltak, mint a Városmajor utcaiak. A nagyobbrészt erősen lejtős telkek hátsó határvonalát 70 Rosier i. m. 47. 71 Lásd VOPZ, 1218, 313. old.; hirdetés. 204
