Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

hanyagság nem először fordult elő, még a fizetés megvonását is kilátásba helyezte.

56 Ez a hivatali mulasztás azt a gyanút kelti, hogy a városi magisztrátus talán nem is akarta külső, be nem avatott vevők megjelenését. Az árverésen ugyanis vevőként egyedül Dimsics János volt városi tanácsnok jelentkezett, aki az 1693 forint becsértékű területért 1710 forintot ajánlott fel. Mire azonban a magisztrátus a Kamarától megkapta az engedélyt a fenti áron való értékesítésre, Dimsics visszalépett, és átengedte a vételt Perczel Imre rendőrigazgatónak, aki azután részletfizetésre meg is vásárolta az ingatlant. A magisztrátus ezt a jókora területet, amelynek megszerzéséért annak idején oroszlánként harcolt, végül is feltűnően olcsón értékesítette. A négyszögölenkénti 7—8 krajcáros ár alacsonyabb volt annál, amit tíz évvel korábban a szántók eredeti tulajdonosai kaptak — holott azóta a telekárak a Krisztinavárosban jócskán emelkedtek. Ma már nehéz lenne kideríteni, miért ment olyan nehezen és a városra nézve kedvezőtlen feltételekkel a volt botanikus kert eladása. Lehetséges, hogy valóban nem akadt vevő, mert nem volt igény ezekre a házhelyekre. Emellett szól az, hogy a terület teljes beépítése csak jóval később történt meg. Ellene szól viszont az, hogy ugyanebben az időben a Krisztinaváros más, távolabbi részein nagy lendülettel folytatódott a szántók parcellázása, s ha ott volt a házhelyekre vevő, feltehetőleg itt is akadt volna. Az sem lehetetlen tehát, hogy a magisztrátus tudatosan játszotta a jelentkező egyetlen vevő kezére az értékes ingatlant, megkárosítva így a város háztartását. Az egykori botanikus kert területének további sorsa is azt mutatja, hogy nem a város egészének, hanem néhány amúgy is vagyonos ingatlanbirtokosnak lett haszna az uralkodói döntésből. Perczel Imre még 1790-ben egy 942 négyszögöles darabot továbbadott Kalmárffy Ignácnak, négyszögölenként majdnem 25 krajcáros áron (az egészet 386 forintért), majd pedig az 1790-es évek közepetáján az egész megmaradt részt eladta Horváth Zsigmondiak és Gludovácz Józsefnek,

57 akik ily módon a Krisztinaváros belterületén már több mint 20 holdnyi házhely és kert birtokosai lettek. Horváth és Gludovácz 1797-ben kezdte meg a házhelyek árusítását. Először a templomhoz legközelebbiek keltek el. A mai Pálya utca 1. és Kosciuszko Tádé u. 2., 4., 6. sz. helyén fekvő 372 öles saroktelket egy tabáni szatócs vette meg, nyilván csak pénzének gyümölcsöző befektetése végett, mert a következő években, jókora haszonnal, már tovább is adta, három részletben. Kalmárffy Ignác is újabb telkeket vásárolt, 1798-ban 1500 négyszögölet, 1805-ben 1760 négyszögölet. 1799-ben, 1800-ban és a következő néhány évben gazdára találtak a mai Pálya utca 3., 5., 7., 9., a Kosciuszko Tádé utca 8., 10., 12. és a Márvány u. 2., 4., 6., 8., 10. sz. helyén fekvő telkek. Nagy részük hamar beépült. Az új tulajdonosok jobbmódú kézművesmesterek, szőlősgazdák, városi tisztségviselők voltak. A mai Kosciuszko Tádé u. 6. sz. alatt építtette fel házát és itt is lakott Buda városának akkori levéltárosa, Heigl (Higl) Ferenc. A volt botanikus kertnek még egyben maradt, 6633 négyszögöles területét végül Horváth Zsigmond örökösei árusították ki 1811-ben, árverésen. Az ekkor elkelt 19 házhely a mai Pálya utca 11—15. sz., a Márvány utca 12—20., 3—9. sz., a Kuny Domokos utca 6—10., 15—19. sz. helyén és ez utóbbi utcának a mai Déli-pályaudvar pályatestére eső, azóta megszűnt folytatásában volt. Egy részük még 10—20 évig üres maradt; a volt botanikus kert területének beépülése csak az 1830-as években fejeződött be. Az itt lévő telkek jelentős hányadát vezető városi tisztviselők vásárolták fel, majd rövid időn belül kellő haszonnal továbbadták kézműveseknek, szőlősgazdáknak, városi alkalmazottaknak. 56 A Pesti Kam. Adm. — Budához, 1788. VIII. 5. FL, BL, Cam. 1788/102. 57 FL, BL, Chr. st. Hauss-Gewöhr Prot. lib. 2. fol. 9, 10. 198