Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

A városmajori szántók parcellázása Miután a mai Magyar Jakobinusok terének két oldalán, és a Városmajor utca páratlan oldalának elején már az 1770-es években felépültek az első házak, 1782-től kezdve ezen a környéken újra megindult és a korábbinál nagyobb méretekben folyt a még meglévő szántóföldeknek házhelyekké és kertekké való átalakítása. 1782 és 1793 között befejeződött a volt Handelsperger-szántó parcellázása, és kiépült a Városmajor utca páratlan oldala, egészen a mai 31. számig, vagyis az akkor dűlőút formájában létező Csaba utcáig. Az új házak 300—500 négyszögöles kertjei egész az Ördögárokig (a mai Maros utcáig) nyúltak. Az 1780-as évek végén kezdték parcellázni a Városmajor utca hegyfelőli oldalán fekvő szántókat; tulajdonosaik olyan budai polgárok voltak, akiknek nevével gyakran találkozunk a telekkönyvekben, mert a város minden részében terjedelmes ingatlanokkal bírtak. A Városmajor utca elején, a mai 4—12. szám helyén egy 7 holdas szántó terült el, amely a hegyoldalban a mai Ráth György utcáig, délkelet felé a mai Kékgolyó utcáig terjedt. Ezt tulajdonosa, Rauch György mészárosmester 1788 és 1791 közt négyszögölenként 20—23 krajcárért házhelynek kiárusította. A Városmajor utca 2., illetve Kékgolyó utca 1. sz. alatti 400 négyszögöles saroktelken, amely nem tartozott ehhez a szántóhoz, tulajdonosa, Pscherer József, Buda városának főkamarása 1791-ben házat építtetett. Ennek a háznak sarkára került később a „Kék golyó" cégér, amelyről azután az utcát elnevezték. Ugyancsak 1788-ban kezdődött meg a Rauch-szántó

val nyugaton közvetlenül határos, Pscherer tulajdonát alkotó ötholdas szántó parcellázása, amelynek eredményeképpen a Városmajor utca egészen a mai 26. számig épült ki. A mellette fekvő Krammer-féle szántót, amely a mai Csaba utcáig, a hegyoldalban pedig a Biró utca vonaláig terjedt, 1797-ben parcellázták. Ezzel a Városmajor utca a mai 32. a., b., c. számig épült ki. A XIX. század elején a Városmajor utca két házsora túlhaladt a Csaba utca vonalán: 1802-ben Schröger Mátyás mészárosmester parcellázta a mai 34—44. sz. helyén elterülő öVs hold szántóját, 1808-ban pedig Stahl Ignác mészárosmester a 46—62, szám helyén fekvő 5

1

/? holdas szántóját (mindketten a legnagyobb budai ingatlanbirtokosok közé tartoztak). Az 1808-ban parcellázott házhelyek nagy része az 1810-es években épült be, de az utcának ezen a szakaszán két házhely sokáig üresen maradt (az egyik a mai 44. sz., ahol 1846-ban Barabás Miklós festőművész építtette fel ma is álló klasszicista villaj át). Az utca mai páratlan oldala a Csaba utcától kezdve a város tulajdonában volt, mint a város egykori majorságának része, amelyet azonban nem foglaltak bele az 1785-ben kialakított közkertbe. A város ebből a területből az 1790-es évek végén két nagy telket — a 33. és 35. sz. helyén — árverésen eladott, a többi azonban továbbra is üres városi telek maradt. Ennek a környéknek a településbe való bekapcsolását valószínűleg elősegítette, hogy a városi magisztrátus, hosszú küzdelem után, elérte a katonatemető áthelyezését. Ez ügyben előterjesztett folyamodványaiban a város éppen arra hivatkozott, hogy a környék időközben beépült, egy korábbi rendelet pedig megtiltotta a lakott területen való temetkezést. Hosszan tartó tárgyalások után a város 1797-ben végre megkapta a katonai temető területét, miután cserébe egy hasonló nagyságú területet bocsátott a helyőrség rendelkezésére a vízivárosi 199