Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

külön megemlíti „Kalmárffy uraság házát" a Krisztinavárosban újonnan épült „jeles szép házak" között. Az ezután is sokat emlegetett Kalmárffy-palotáról azonban nem maradt fenn ábrázolás; az épületre vonatkozólag egyedül egy későbbi — 1850-ben készült — telekbecslésben

52 szereplő adatokra vagyunk utalva. Eszerint az U alaprajzú palota középső fő traktusának (Hauptmitteltrackt) a két oldalszárnnyal határolt cour d'honneur-szerű udvarra néző fő homlokzata emeletes, hátsó, kerti homlokzata pedig földszintes volt; a középső szárny összesen 13 szobát, 5 konyhát és különféle egyéb helyiségeket foglalt magában, a két oldalszárnyban összesen 14 szoba, számos konyha, kamra és külön házmesterlakás kapott helyet; a főépület alatt 30 öl hosszú, 3000 akó befogadóképességű borospince húzódott. Az egész ingatlan értékét ekkor 81 700 bécsi forintra becsülték. Hasonlóképpen 1789-ben épült be a mai Krisztina körút vonalán fekvő másik nagy, addig üresen álló telek is: a volt Widermann-szántó, a mai 41. és 43. sz. helyén. A 3 holdas szántót Kuny Domokos „K. K. Majolica Porcellan Fabricant" vette meg 1789-ben 1000 forintért, s hamarosan gyárépületet és lakóházat építtetett rá. A kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt a majolikamanufaktúra nem sokáig tudott fennmaradni: 1811-ben megszűnt, az épület és a kert pedig hamarosan új tulajdonosok kezébe ment át.

53 II. József városfejlesztési elgondolásai közé tartozott az is, hogy Budának fővároshoz méltó közkertet kell kapnia. A gondolat felmerülése már magában véve is jelzi, hogy a város lakosságának összetételében fontos változások mentek végbe: számottevő új elemként jelentkezett a hivatalnokréteg, amely —• általában nem rendelkezvén saját szőlőbirtokkal —igényt tartott közkertre. Az uralkodó az 1784-ben Pestre költöztetett egyetemi botanikuskert felszabadult területét szánta erre a célra, de, mint már említettük, a budai magisztrátus hevesen ellenezte a tervet, s minden követ megmozgatott, hogy a volt botanikus kertet házhelyekre parcellázva eladhassa. Cserébe felajánlotta, hogy a város majorságát alakítja át közkertté. II. József ezt elfogadta: hozzájárult a botanikus kert területének beépítéséhez, s elrendelte a város majorságának parkosítását.

54 A volt botanikus kert parcellázásának tervét 1785-ben készítette el Tallherr József állami építész.

55 Három új utcát jelölt ki: a Kosciuszko Tádé, a Márvány utcát és a Kuny Domokos utca folytatását (a korábban már meglévő utca meghosszabbításaképp). A Márvány utcát eredetileg a Krisztina körútig tervezte megnyitni, de a telektulajdonosok — Krammerlauf és Affolter — ehhez nyilván nem járultak hozzá. A mintegy 14 000 négyszögölnyi kertet Tallherr 41 parcellára osztotta. Amikor azonban sok évvel később a házhelyek értékesítése ténylegesen megtörtént, a telkek többsége már kisebb volt az eredetileg tervezettnél. A házhelyek eladása nehezen ment. 1788-ig, két meghirdetett árverés után, a 41-bőr mindössze ötöt sikerült eladni. 1788-ban újból árverést tűztek ki. Különös módon azonban a városi magisztrátus elmulasztotta a szokott módon, kihirdetéssel és sajtóban közhírré tenni az árverés időpontját. Ezért a pesti kamarai adminisztráció a legerélyesebben megrótta a felelősöket, s mivel ilyen 52 FL, BL, Telekbecslési jkv. lib. 8. pag. 342. 53 Kuny manufaktúrájának történetét feldolgozta Siklóssy László: Kuny Domokos, egy budai keramikus a XVIII. században. Bp. 1917. 54 A parcellázás történetét lásd részletesen -.Gárdonyi Albert id. m. 36—38. 55 FL, Térképtár, B. III. 33. 197