Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

elhatározták az úgynevezett várerődítési terület (glacis) házhelyekre osztását. A glacis a Várhegynek a várfal alatti, többé-kevésbé meredek lejtőit és a Vártól nyugatra elterülő rét egy részét foglalta magában, amelyet — mint már említettük — a katonai hatóságok várvédelmi okokból mindaddig nem engedtek beépíteni. Az uralkodó most a szükségre hivatkozva polgári célokra adta át ezt a területet, s az új építkezéseknél bizonyos városszépítési elgondolásokat is érvényesíteni kívánt. Meghagyta a városnak, gondoskodjék arról, hogy a telkek beépítésének módját pontosan előíró terv szerint csinos és jó házak („solide und schicksame Häuser") épüljenek, mert — miként a Helytartótanács Buda városához intézett leiratában közölte — az uralkodó a várost nemcsak a házak száma, hanem eleganciája tekintetében is fővárossá kívánja tenni.

43 A glacis parcellázására az eíső tervezetet Rabany hadmérnök-ezredes készítette 1784-ben.

44 A tervezethez csatolt térképen a várerődítési területből kimérendő házhelyeket a vízi-rondellától kiindulva a Tabán, a Krisztinaváros és a Víziváros területén végigfutó, 1—115-ig terjedő sorszámmal jelölte. Ezek közül a 23—-61. számú házhelyek estek a Krisztinaváros területére. Az új házhelyek a tervezet szerint általában 25 öl mélységűek, utcai frontjuk 15—-20-—25 öl hosszú; a későbbiek folyamán azonban az itteni telkek zömének méretei összevonások vagy osztások következtében lényegesen megváltoztak. Mindenesetre ezek a telkek jóval nagyobbak voltak, mint a másfél évtizeddel korábban parcellázott első krisztinavárosi házhelyek. SŐt, az úgynevezett „Bécsikapu alattiak" (unter dem Wiener Thor"), vagyis a mai Attila út, Vérmező utca és Várfok utca által határolt két várerődítési telek még nagyobb volt, az egyik 3400, a másik 700 négyszögöl. Nyilvánvaló, hogy ezeket a házhelyeket más társadalmi réteghez tartozó építtetőknek szánták, mint az első krisztinavárosi telepítés házhelyeit. S valóban, a várerődítési telkek beépítésével fordult határozottan új irányba a Krisztinaváros fejlődése. Háztulajdonosai és lakói között ettől kezdve fokozatosan nőtt az állami és városi tisztviselők aránya, s megjelentek az első arisztokraták is: Brunswick, Sztáray, Majláth, Niczky grófok, Ráday báró és a később gróffá emelt Sándor báró. Rajtuk kívül gazdag kézművesmesterek és ingatlanbirtokos polgárok szereztek házhelyet a várerődítési területen. Az eredeti terv szerint az építkezni kívánóknak („baulustige") négyszögölenként évi egy krajcár telekadót (Grundzins) kellett volna fizetniük a várerődítési igazgatóság pénztárába, II. József azonban ezt az összeget is elengedte nekik.

45 A várerődítési telkek, amelyek az újonnan létesítendő Fő utcában (Rabany térképén: „neu zu machende Haupt Strasse"), vagyis a mai Attila úton feküdtek, e nagy kedvezmény ellenére is csak lassan épültek be; 1787-ben mindössze 10 telken, 1788-ban további 16 telken építkeztek, de 1794-ben még mindig 9 beépítetlen házhely volt az Attila úton. A várerődítési telkek kiosztásával függ össze a Krisztinaváros legnagyobb magánkertjének, a későbbi Horváth-kertnek a kialakítása. Rabany 1784. évi tervezetében ez a terület még nem szerepelt a felosztandók között,hanem a korábbi állapothoz hasonlóan az Exercies-Wiese részének volt feltüntetve. Egy 1786-ban készült térképen

46 azonban a rétnek a mai Mikó utcától délre eső része már a kiosztott (vagy kiosztandó) glacis-telkek között szerepel. Az 1787. 43 OL, C 44, Htt. Dep. Pol. Com. 1784, fons 114, pos. 5. 44 Uo. 45 Hadtört. Lvt. General-Commando, 1786, 21—98. 46 Situation Plan der Christina Stadt Ofen. FL, Térképtár, B. IV. 36. 13* 195