Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219
Az Affolter által vásárolt szántó helyét a szántók átírási jegyzőkönyve így határozza meg: „ohn weith der Rauchfang Köhrer Capellen 31 . A régi és a mai helyrajzi adatok azonosításából kiderül, hogy a szántó a mai Kuny Domokos utca, Krisztina körút és Feszty Árpád utca által határolt területen feküdt (nyugat felé valamivel túlterjedt a mai Kosciuszko Tádé utca akkor még nem létező vonalán). Az említett tíz ház a mai Kuny Domokos utcában és a Krisztina körúton épült. A szántó megmaradt, nyugati felét Affolternek később sikerült értékesebb ingatlanra elcserélnie. E területet északról a mai Feszty Árpád utca vonalán haladó, azóta befedett vízmosás, az úgynevezett Orbánhegyi árok 32 határolta. Ennek túlsó oldalán egy 3 holdas szántó terült el. Tulajdonosa Widermann György kádármester, — budai bírósági ülnök — szántóját egészen 1789-ig megtartotta. De a krisztinavárosi település ezt a vonalat már 1775-ben túllépte. A Widermann-szántóval északon határos három hold rétet, amelyet észak felől a svábhegyi vízvezeték és az ennek mentén vezető út határolt, 1774-ben megvásárolta Schnürch Antal gazdag várbeli patikus, és 1775-ben házat épített rajta (a mai Krisztina körút 37—39. helyén). Ugyancsak 1775-ben épített házat Krauss Mihály, egy meggazdagodott kapás, terjedelmes szántójának északnyugati szögletében, a mai Alkotás utca 4. helyén. Ez a ház forgalmas útkereszteződésnél, a Budaörsre és a szőlőkbe vezető utak találkozásánál állott, ekkor még elég messze a már beépült területektől. A katonatemető beékelődő háromszöge sem állította meg az új külváros növekedését: 1775-ben megkezdődött a házépítés a mai Magyar Jakobinusok terén és Városmajor utca elején is. A mai Nagyenyed utca, Kékgolyó utca, Alkotás utca által határolt háromszögben fekvő 7 holdas szántót — egykorú helymegjelölése: „an dem Schwabenberg, neben Militär Friedhof" — Falk Ferenc gazdag budai polgár, a hajóhíd adminisztrátora 1775-ben megvásárolta előző tulajdonosától és még abban az évben házat építtetett rajta, a mai Magyar Jakobinusok tere 6. sz. helyén, a szántó többi részét pedig kertté alakította át (ennek a háznak megnagyobbításából keletkezett a XIX. század elején az Alkotás-ház). A mai Városmajor utca, Csaba utca, Maros utca, Magyar Jakobinusok tere által határolt területen fekvő terjedelmes szántóföld tulajdonosa, Handelsperger Tóbiás gazdag budai mészárosmester ugyanebben az évben, 1775-ben maga kezdte meg szántójának házhelyekre parcellázását; az első két évben hat új ház épült, a Magyar Jakobinusok tere 1—4. és a Városmajor u. 1—3. sz. házak helyén. A krisztinavárosi telkek értékének gyors emelkedését mutatja, hogy míg Affolter két évvel korábban négyszögölenként 17 krajcárért tudta értékesíteni házhelyeit, Handelsperger már 24 krajcárt kapott négyszögölenként (ugyanabban az időben a környéken lévő szántók forgalmi ára négyszögölenként legfeljebb 3—4 krajcár volt). Az új külváros alapítása tehát már a legelső évektől kezdve újabb gazdagodási lehetőséget jelentett a budai polgárság felső rétege számára, amelynek fő megélhetési és vagyonosodási forrása már korábban is az ingatlanbirtok volt •— elsősorban szőlőbirtok formájában, de a város területi növekedésével egyre inkább háztelek és ház formájában is. 31 FL, BL, Ackers-Protocoll, lib. 3. fol. 139. 32 Az Orbánhegyi-árok egyike volt a Márton- és Orbán-hegy oldaláról lefutó számos vízmosásnak. Nagyjából a mai Tamás utca, Németvölgyi út, Királyhágó utca, Feszty Árpád utca vonalában vezette le az esők és a hóolvadás vizét az ördögárokba. A mai Krisztina krt. és Feszty Á. utca kereszteződésénél fahíd szelte át. 188
