Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

utcavonal keleti — mai páros — oldalát. A telekméretek a későbbi években kisebbek lettek: nem volt ritka a 60, 45 négyszögöles háztelek, de akadt 22, sőt 18 négyszögöles is. A szántók parcellázása Már 1771-ben megkezdődött a kápolnától északra és északnyugatra fekvő sík terület betelepülése is. Itt magántulajdonban lévő szántók terültek el, amelyeknek parcellázás céljára való megvásárlását a magisztrátus még 1769-ben tervbe vette,

27 de nem valósította meg : a szántókat végül is maguk a tulajdonosok adták el házhelyeknek. A kápolna mellett egy nyolc és fél holdas szántó a kápolnaalapító kéményseprőmester leánya, Francin Mária (Belan Gothard kéményseprőmester özvegye) birtokában volt. Ennek nagyobbik részét a kincstár vette meg, a Mária Terézia által Budára költöztetett Angolkisasszonyok részére. A birtokvásárlás csak 1772ben került be a telekátírási jegyzőkönyvbe, de az Óbudai Koronauradalom lajstromkönyvének egy bejegyzéséből kiderül, hogy a Kamara már 1771 októberében meghagyta, fizessenek ki a koronauradalom pénztárából 900 forintot ,,pro deserto quondam f

undo in suburbio Budensi et piatea S. Christinae ad rationem Anglicarum Virginum Budensium".

28 1773-ig az egész szántó felparcellázása megtörtént. A kápolna melletti sávot öt parcellára osztva, összesen 1982 négyszögöl terjedelemben

29 különböző budai polgárok vették meg, köztük egy városi tanácsnok (Spevágh János) és két gazdag iparosmester; a többi az Angolkisasszonyoké lett. A telekátírási jegyzőkönyvbe azonban ennek az utóbbi teleknek csak az a 795 négyszögöles darabja került be, amelyen az Angolkisasszonyok már 1772-ben felépíttették házukat (a mai Kosciuszko Tádé u. 3—5. helyén); de hogy nemcsak ezt vették meg, hanem a szántó fennmaradó több mint hatholdas részét is, az kiderül abból a térképvázlatból, amely 1778-ban készült az Angolkisasszonyok kertjéről

30 (a kertet ugyanis ekkor a Budára költöztetett egyetemnek szándékoztak átadni). Ennek alapján pontosan rekonstruálhatjuk, hol volt a Francin-szántó, amelyet bizonyos szempontból ugyancsak a Krisztinaváros magjának tekinthetünk: keletről az ördögárok mentén vezető országút (a mai Krisztina körút), délről a nyugat felé vivő kocsiút (a mai Mészáros utca), nyugatról egy, előbb a mai Kosciuszko Tádé u. vonalán, majd attól nyugatra haladó, megtört vonalvezetésű dűlőút, északról más szántók (nagyjából a mai Kuny Domokos u. vonalán) határolták. A felparcellázott Francin-szántón már 1772-ben beépültek az új házhelyek, a mai Mészáros u. 5—7. sz. alatti kivételével, amelyen csak jó néhány évvel később épített házat Jilka (Jelky) György gazdag várbeli szabómester. 1773-ban az Angolkisasszonyok kertjével északon közvetlenül határos 4 hold szántót Affolter Péter 500 forintért megvásárolta előző tulajdonosától, és nyomban megkezdte házhelyként való értékesítését. 1776-ig tíz házhelyet adott el, összesen 2400 öl (azaz 2 hold) terjedelemben, négyszögölenként 17 krajcárért, vagyis az eredeti vételárnak (amely négyszögölekre átszámítva 6,25 krajcárt tett ki) csaknem háromszorosáért. 27 Lásd Buda — a Kamarához, 1769. febr. 19. FL, BL, Miscell. Acta Glac. 28 Ol, E 15, Kamara, Expeditiones Camerales, Lajstromkönyv, p. 969. 29 A mai Krisztina tér 4-től a Mészáros u. 5/7. számig terjedő telkek, amelyek azonban eredetileg (az 1880-as években végrehajtott utcaszabályozás előtt) a templomtól kissé távolabb feküdtek. 30 OL, A 39, Kane. Acta Gen. 1778/4743. 187