Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

1769 elején a magisztrátusnak azért kellett a Kamara segítségét kérnie, mert a budai várerődítési igazgatóság (Fortifications Direction) akadályokat gördített Krisztina főhercegnő felszólításának teljesítése elé. A háztelkek kiosztása megkezdődött ugyan, de az építkezést a katonai hatóság megtiltotta, azzal az indokkal, hogy a szóban forgó terület a várvédelmi övezethet tartozik. Az akadályokat elhárító hatósági intézkedések oly gyorsan követték egymást, hogy azt kell hinnünk, nem a budai tanács felterjesztésére, hanem valamilyen előző lépésre adtak választ. A bécsi haditanács ugyanis már 1769. február 25-én értesítette a magyarországi főparancsnokságot, hogy a jövőben engedélyezni kell a házépítést az említett területen; az építkezőknek azonban reverzálist (ún. Demolitions-Revers) kell adniuk arról, hogy ha a Vár védelme úgy kívánja, a saját költségükön lebontatják és elhordatják házukat. Miután a budai magisztrátus 1769. március 14-én az összes itt építendő házak tulajdonosai nevében kiállította az úgynevezett Haupt-Revers-et, az uralkodó 1769. április 15-i rendeletében hozzájárult a budaiak kérésének teljesítéséhez.

22 A Haupt-Revers az alábbi topográfiai megjelölést adja a betelepítendő területről: ,,... auf dem Abfahl des der Vöstung gegenüber stehenden sogenannten Spiessbergs, und auf denen in der Fläche anstossenden Ackern gegen den Stadtmayerhof . ..". A Kamara említett felszólítására adott, 1771. március 26-án kelt válaszában a tanács azt írta, hogy itt 600 családot lehet letelepíteni, amenynyiben a házhelyek nem lesznek 170 ölnél nagyobbak. Felmerül a kérdés, hová tervezte a magisztrátus ennek a 600 családnak az elhelyezését; ehhez ugyanis utcák nélkül 102 000 négyszögölre, vagyis 85 holdra lett volna szükség, az 1769-es Haupt-Reversben megjelölt terület pedig ennek alig a fele (egyébként a Krisztinaváros beépített területe még 1850 körül, nyolc évtizedes, meglehetősen gyors fejlődés után sem volt nagyobb 80 holdnál). A 600 X 170 négyszögöles számítás a magisztrátusnak azon a nem is titkolt óhaján alapult, hogy a telepítésre már engedélyezett területen kívül (amely összesen 51 000 négyszögöl volt) a tábornokrét területét is megszerezze erre a célra. Az 1771. március 26-i irat fogalmazványában szerepelt is erre vonatkozólag egy bekezdés, amely a telepítés érdekében ennek a területnek visszaadását szorgalmazta, valamilyen meggondolásból azonban ezt a tisztázatból kihagyták. S valóban, a szóban forgó rét területe ebben az időben 51 017 négyszögöl volt.

23 Csakis ennek visszaszerzése esetén lett volna megvalósítható a 600 család letelepítése. Ebben az esetben azonban az új külváros szorosan a Várhegy lábához csatlakozó, sűrűn beépített, a Tabánhoz hasonlóan zsúfolt és egészségtelen településként jött volna létre. A Vár alatti völgy nagyobb részének beépítését azonban a katonai hatóságok szívós ellenállása végérvényesen megakadályozta (a Vérmező csak 1945 után került a főváros tulajdonába). Ha meggondoljuk, mennyivel előnytelenebbül alakult volna Buda, sőt az egész mai Budapest városképe a budai magisztrátus tervének megvalósulása esetén, a dolgok ilyen alakulását utólag szerencsésnek kell tekintenünk, hiszen ennek köszönhetjük ezt az egészségügyi és esztétikai szempontból egyaránt oly fontos, az 1950-es években parkká átalakított beépítetlen területet. 22 OL, C 32, Htt. Acta Mil. Lad. M. fasc. 4. Nr. 105. 23 Lásd FL, BL, 1789. évi telekösszeírás. E szerint a General-Wiese területe 42149 négyszögöl; az 1771-ben még ehhez tartozott, de 1787-től már Niczky gróf nevén szereplő déli rész, a későbbi Horváth-kert 8868 négyszögöl, vagyis a rét eredetileg összesen 51017 négyszögöl volt. 185