Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

utca és Győri út vonalán a budaörsi országútba torkollt, a másik délre, majd délnyugatra fordult, s a későbbi (azóta megszűnt) Szent János térnél lévő kőhídon áthaladva, a ma már ugyancsak nem létező Szent János utca, majd a Gellérthegy utca, Czakó utca, Hegyalja út és Alsóhegy utca vonalán vezetett a budaörsi országútig; b) a Várhegy alatt, nagyjából a mai Attila út vonalán vezető kocsiút; c) az Ördögároktól nyugatra, nagyjából a mai Krisztina körút vonalán haladó országút; d) a Budaörs felől a Vár Bécsi-kapujához vezető, a mai Alkotás utca, Krisztina körút, Vérmező utca, Várfok utca vonalában vezető út ; e) a város majorságához vivő, a mai Városmajor utca vonalán haladó kocsiút. Ezeken kívül sok későbbi krisztinavárosi utca vonala létezett már a XVIII. században, a szőlők és szántók közötti dűlőutak és ösvények formájában (a mai Győző utca, Nyárfa utca, Kékgolyó utca, Csaba utca, Biró utca stb.). A Krisztinaváros területének betelepítés előtti állapotát, az úthálózatot is beleértve, jól mutatja a budai Várról és környékéről 1753-ban, a várvédelmi vonal kitűzésével kapcsolatban készült katonai térkép. Az új külváros megalapítása Az alapítás aktusát kezdettől fogva Mária Krisztina főhercegnő (Mária Terézia leánya, Albert tescheni herceg, magyarországi helytartó felesége) nevéhez fűzték. A budai tanács az építkezés engedélyezése ügyében 1769. február 19-én a Kamarához intézett felterjesztésében arra hivatkozott, hogy a főhercegnő felszólította a várost, engedje át a Vérehulló Szűz Mária kápolnája melletti üres városi telket Affolter Péternek, a királyi palota felügyelőjének, a kápolna és Tabán közti terület többi részét pedig ossza fel más adófizetők között.

20 Mindeddig nem került elő az az irat, amelyben a főhercegnő ezt a kívánságát kifejezte; lehetséges, hogy a felszólítás szóban történt. A közvetlen előzményekről ezért semmi bizonyosat nem tudunk (márpedig, hogy voltak ilyen előzmények, abból is kiderül, hogy a felterjesztést rendkívül gyorsan követték a hatóságok szükséges intézkedései). Bizonyosnak látszik, hogy az új külváros alapításának fontosabb oka is volt, mint Affolter személye, akinek meg jutalmazását a főhercegnő valamilyen, ma már kideríthetetlen okból szükségesnek tartotta. Ha megvizsgáljuk, kik vásároltak az első években városi telkeket, világossá válik, hogy az új telepítés fő célja a szőlőműveléshez szükséges munkáskezek biztosítása volt. Buda városa elsősorban a XVIII. század folyamán mind nagyobb területre kiterjedő budai szőlőtermesztés növekvő munkaerő-szükségletének kielégítése végett kapcsolódott be a Mária Terézia-kori országos telepítési akcióba. A magisztrátus az említett felterjesztésben szereplő, a Tabán és a kápolna közti, valamint az attól északra fekvő sík területet jelölte meg telepítésre egyedül alkalmas helynek akkor is, amikor 1771-ben a kamarának az összes szabad királyi városokhoz intézett, a telepítési lehetőségekre vonatkozó kérdésére válaszolt.

21 20 „... ut Petro Affolter Arcis Regiae hic situatae Inspectori penes Sacellum Beatae Virginis ad Sanguinem unum vacuum spatium conferamus, aliam verő plagam inter praefatum Sacellum et Suburbium Tabán existens inter alios contribuentes subdividamus..." (FL, Buda város levéltára — a továbbiakban BL — Miscellanea, Acta glacistica, sz. n.). 21 Buda — a Kamarához, 1771. III. 26. FL, BL, Cam. ant. 73. 184