Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219
guinem) 15 . Az utóbbi volt a legkorábbi: 1700-ban építette Francin Péter Pál budai kéményseprőmester, a Deutschenthal-Acker dűlőben lévő szántójának szélén, két út kereszteződésénél. Kegyképének csodatévő erőt tulajdonítottak, ezért igen hamar forgalmas zarándokhellyé vált. A kápolnát a budai magisztrátus, mint kegyúr, többször javíttatta és bővíttette. Az 1723-as várbeli lőporraktárrobbanás következtében összedűlt eredeti faépület helyén 1729-ben zsindellyel fedett kőépületet emeltek, kicsiny fatoronnyal. Ugyanekkor sekrestye is épült a kápolna mellé; 1735-ben területét palánkkal körülkerítették; 1752-ben újból bővítették. A Kéményseprő-kápolna helyéről meglehetősen pontos felvilágosítást ad több egykorú térkép 16 , továbbá a krisztinavárosi plébánia történetéről 1798-tól kezdve vezetett feljegyzés. 17 Mindezekből kiderül, hogy a kápolna tengelye pontosan kelet—nyugati irányú volt, tehát oldalfala a mai templom homlokzatával hegyesszöget zárt be. Hossza 5V2 öl (kb. 10,33 méter), szélessége 4 öl (kb. 7,58 méter) volt. A ma álló plébániatemplomot nem a kápolna helyén, hanem közvetlenül mögötte építették fel, s csak elkészülte után, 1797-ben bontották le a kápolnát. A fentieken kívül más, szilárd anyagból készült ház a későbbi Krisztinaváros területén, az építési tilalomnak 1769-ben történt feloldása előtt, nem állt. A Nap-hegy lejtőjén, közvetlenül a Tabán határán kívül voltak ugyan földbevájt kunyhók, ezeknek lakói azonban nyilvánvalóan tabániak voltak, a külváros területéről kiszorult legszegényebb elemek. Ezekről a kunyhókról de la Motte hadmérnök-ezredes tett említést 1752-ben, a várerődítési vonal kitűzésekor készített jelentésében. Eszerint a Nap-hegyre felvezető kocsiút fölött sűrűn egymásra halmozva földbevájt házak helyezkedtek el. 18 Ezeket azonban semmiképpen sem tekinthetjük a Krisztinaváros előzményének; ideiglenes építmények voltak, s hamarosan el is tűntek. A Krisztinaváros majdani utcahálózatát nagymértékben meghatározták a területén már jóval korábban kialakult, a terepviszonyokhoz alkalmazkodó országutak, dűlőutak és ösvények. Az egykorú térképekről rekonstruálhatóan, a XVIII. században az alábbi fontosabb utak szelték át a későbbi külváros területét: a) a Vár Fehérvári-kapujától kiinduló kocsiút, amely a mai Tábor utcánál két ágra vált: az északi a Tábor utca és Mikó utca vonalán érte el a lejtő alját, majd innen a svábhegyi vízvezeték 19 mentén a Vérmezőt átszelve, a kissvábhegyi és orbánhegyi szőlőikbe vitt; a másik ág a Várhegy alján ugyancsak ketté vált, az egyik nyugati irányban, nagyjából a mai Roham utca, majd Mészáros 15 Történetét feldolgozta Schoen Arnold: A Budapest-Krisztinavárosi templom (Bp. 1916) és A krisztinavárosi plébániatemplom (Gróf Széchenyi István esküvőjének a temploma) (Bp. 1937) című munkáiban. 16 Übungsplatz der Festung Ofen, 1753 (Wien, Kriegsarchiv, Glh 66/4) ; Rabanytérkép (Országos Levéltár — a továbbiakban OL — C 44, Htt. Dep. Pol. Com. 1784, fons 114, pos. 5); Situation Plan der Christina Stadt Ofen, é. n. Fővárosi Levéltár — a továbbiakban FL, — Térképtár, B. IV. 36). 17 Protocollum Parochiae Buda-Christinapolitanae. A krisztinavárosi plébániahivatalban őrzött kézirat. 18 Lásd OL, C 32, Htt. Acta Mil. Lad. M. fasc. 4. Nr. 105. A kocsiút nagyjából a későbbi (azóta megszűnt) Szent János utca és a Gellérthegy u.—Czakó u. vonalán vezetett. 19 A Szabadság-hegyi Városkút és Királykút források vizét a Várba eljuttató vízvezetéket, amely Mátyás korában épült és a török időkben elpusztult, 1718-ban építették meg újra {Miller id. m. 93.). Vonalvezetését több térkép is feltünteti (FL, B. IV. 2., B. II. 58.). 183
