Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

a Városmajor utca, a Kékgolyó utca, az Alkotás utca is az új külváros korán beépülő, szerves részét alkotta. A XVIII. század utolsó harmadáig ezen a területen csak szőlők, szántók, rétek voltak. A Várhegytől nyugatra és északnyugatra elterülő völgyet az osztrák katonaság a XVII. század végén lefoglalta, kaszáló és gyakorlótér céljára. A terjedelmes rétet ezért Exercies-Wiese, Commendant-Wiese vagy General-Wiese néven emlegették (magyarul is generálisrétnek, vagy tábornokrétnek nevezték egészen a XIX. század második feléig, amikor az itt kivégzett magyar jakobinusok emlékére hivatalosan is Vérmező lett a neve). A völgynek ettől északra eső részét, egészen a mai János-kórházig, a Vár katonai parancsnoka személyes használatra sajátította ki. 1720-ban Daun Henrik gróf akkori várparancsnok majorságot létesített itt, s 1724-ben nyaralót építtetett (a mai Városmajor utca 59. sz. alatti iskola helyén). A mai Déli-pályaudvar helyén terült el a mintegy háromholdas budai katonai temető, amelyet minden valószínűség szerint 1686ban létesítettek a felszabadító ostrom áldozatainak eltemetésére; a továbbiakban a helyőrség halottait temették ide. Buda városa a XVIII. század elejétől kezdve kitartóan küzdött a katonaság által használt területek visszaszerzéséért

11

, de csak részleges sikert ért el: 1729ben, Daun várparancsnoknak Budáról történt elhelyezése után visszakapta a Vérmezőtől északnyugatra eső részt. A város a mai Csaba utca és Krisztina körút közti területet árverésen eladta, a fennmaradó területet majorságnak hagyta meg, és folyamatosan bérbeadta. A mai Martinovics-hegy (akkor Schwabenberg

12

) északkeleti és délkeleti lejtőit a XVIII. század első felében budai polgárok szőlői és szántói foglalták el. Ettől délre, a Nap-hegy (Sonnenberg vagy Spiessberg

13

) lábáig szántók terültek el; ennek a széles völgynek neve a XVIII. századi dűlőbeosztás szerint németvölgyi szántók (Deutschenthal-Acker) dűlő volt (ebbe ékelődött be a már említett katonatemető). A Nap-hegy északnyugati, nyugati és déli lejtőit szőlők borították, meredek keleti lejtője azonban mezőgazdaságilag nem hasznosított, ún. üres városi telek maradt. A várvédelmi okokból elrendelt építési tilalom miatt ezen a területen 1769-ig polgári ház nem épülhetett. Daun Henrik gróf nyaralóján kívül az említett területen összesen három épület állt: közvetlenül a Tabán határától északra, az ördögárok mellett egy — valószínűleg fából készült — katonai szalmaraktár, a katonatemető délnyugati csücskében a Szentkereszt-kápolna

14

, s a mai krisztinavárosi plébániatemplom helyén az úgynevezett Kéményseprő-kápolna, vagy hivatalosan Vérehulló Szűz Mária-kápolna (Sacellum Beatae Virginis ad San11 E küzdelem történetét részletesen feldolgozta Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete c. tanulmányában (Tanulmányok Budapest Múltjából, III. k. 1934. 25—36., 38—46.). 12 Kezdetben a mai Martinovics-hegyet (azelőtt Kis-Svábhegy) nevezték Schwabenbergnék, s csak később terjesztették ki ezt az elnevezést a mai Szabadság-hegy csoportra; ugyanakkor kezdték az eredeti Schwabenberg-et megkülönböztetésül kleiner Schwabenberg-nék. nevezni. 13 A hagyomány szerint a név onnan ered, hogy ezen a dombtetőn húzták nyársra Fink Konrádot, aki a budai várat át akarta játszani a fehérvári pasának (lásd Joannes Ferdinand Miller: Epitome vicissitudinum et rerum memorabilium de Libera Regia ac Metropolitana Űrbe Budensi, Buda, [1760], 137—138. A köznyelvi elnevezés már ekkor is a Nap-hegy volt. Miller a Spiessberg mellett zárójelben közli: „vulgo Sonnenberg"). 14 Lásd Miller i. m. 108. 182