Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

alkotásokkal még inkább kiemelő település. A Krisztinavárosnak ez a szerencsés adottsága a XIX. század első felének budai útikalauzait költői leírásokra serkentette. A fennmaradt egyik legkorábbi ilyen munka, Rosier 1809-re szóló kalendáriuma így ír erről a külvárosról: „Ihre freundliche Situation in einem schönen, allseitig nah und ferne von Bergen umschirmten, mannichfaltig nuancirten Thale, ihre fleckweise besonderten Quartiere, die vielen Garten mit mahlerischen Baumgruppen, Welche ihre einfach netten Häuser umschatten, die nahen Wiesen und Aecker, zum Theil eingemengen und die stille Anmuth, die über das ganze gleichsam schwebte, stellen sie als ein veredeltes Dorf dar",

7 Ugyanilyen elismerően szólt a Krisztinaváros szépségeiről 1822-ben megjelent budai városleírásában Schams Ferenc is. Schams e külváros fejlődési lehetőségeit is felismerte: „Unter allen städtischen Bezirken scheint die Christina-Stadt einzig noch Raumes zu fernerer Vergrösserung darzubieten, wenn die Nothwendigkeit dazu eintritt, wie es der Fall gegenwärtig ist".

8 Egy 1845-ben, magyar nyelven kiadott városleírás pedig kiemeli azt az előnyt, amelyet e területnek a sűrűn beépített városrészekhez való közelsége, s azoktól mégis elütő jellege nyújt: „A vár- és Gellérthegy s a svábbheggyel kezdődő halmoktól képezett völgyben, elrejtve Pest és a Duna zajos elevenségétől, falusi, kényelmes magányban fekszik e városrész, s a szomszédos pestieknek nyárilakul szolgál. A város közepén a Horváthkert kellemes, árnyas lombjaival, a tágas rét, melly generál-rét nevezet alatt a várhegyet tőle elválasztja, alább a városmajor, nagyszerű parkjával, ligetével, hátulról a szőlővel beültetett halmok — mindez a Krisztinavárost falusi lakká varázsolja, mellyel még a város közellétének kellemei is összeköttetvék. Minden ház kisebb, nagyobb csinos kerttel bír, s e miatt lett a Krisztinaváros Pestnek azzá, ami Hietzing, Döbling, sat. Bécsnek .. ."

9 Ebből a leírásból az is kiderül, hogy az 1840-es években a Krisztinavárost már a pestiek is a magukénak tekintették — amire a továbbiakban még visszatérünk. A Krisztinaváros területe az alapítás előtt Ma a plébániatemplom tágabb értelemben vett környékét, vagyis nagyjából az Attila út, a Krisztina körút, a vasúti sínek és a tabáni park által határolt területet nevezik Krisztinának. A régi Krisztinaváros azonban ezenkívül magában foglalta a mai XII. kerületet, sőt a XI. kerület és a II. kerület egy részét is, azaz a hegyvidéket az ördögárok völgyétől egészen a Bösinger-majorig.

10 Ez utóbbi terület nagy része azonban csak később, a XIX. század közepetáján kezdett beépülni, s akkor is egészen más jelleggel, mint az úgynevezett belső Krisztinaváros. A hegyvidék beépülésének kezdeteit most nem tárgyaljuk, de így is nagyobb területtel foglalkozunk, mint a mai Krisztinaváros: annak idején 7 [Rosier]: Kalender von Ofen und Pest für 1809. Pest. 9. 8 Franz Schams: Vollständige Beschreibung der königl. ftreyen Haupt Stadt Ofen in Ungern. Ofen. 1822. 117—118. 9 Buda-Pest, a magyarok fővárosa vagyis ezen testvér-városban létező minden nevezetesség és látni méltó dolgok leírása. Vezéd vidékiek és benszülöttek számára. Pest, 1845. 64. 10 A hegyvidéken épült házakat 1822-től kezdve vették fel a krisztinavárosi telek- és adónyilvántartásba; korábban csak esetlegesen (1772 és 1783 között) írtak össze hegyvidéki házakat, de ekkor még nem a Krisztinavárosnál, hanem külön, Sauwinckel (Zugliget) helymegjelöléssel; az 1820-as évek előtt a hegyvidéki házak száma elenyésző volt. 181