Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

közlekedési és kereskedelmi utak, és a Vártól délre és északra fekvő folyami átkelőhelyek mellett alakultak ki. A későbbi Krisztinaváros területe, amelyet a Várhegy elzárt a folyamtól, ebből a szempontból kedvezőtlenebb fekvésű volt, s betelepítésére mindaddig nem került sor, amíg a parti sáv lehetőségei ki nem merültek. A középkorban és a török hódoltság idején a Várhegytől nyugatra fekvő területet csak mezőgazdasági célokra — rétként, szántóként, szőlőként — használták.

3 A Krisztinaváros nem spontán fejlődés eredményeképpen keletkezett, hanem kormányzati aktussal alapított külváros volt. A XVIII. században ugyanis, amikor a romjaiból újjáéledt és fejlődésnek indult Buda régi és új lakosai a Vár, a Víziváros, a Tabán, az Országút és Űjlak benépesítése után az addig lakatlan „székesfehérvári völgyben"

4 is építkezni kezdtek volna, ennek útját állta, hogy az osztrák katonai hatóság ezt a területet katonai, ún. várvédelmi területnek nyilvánította, és építési tilalmat mondott ki rá. A terület spontán betelepülése tehát a XVIII. században sem indulhatott meg. A tilalom feloldását a város akkor eszközölte ki, amikor gazdasági tényezőktől, közelebbről a munkaerő-szükséglettől sarkallva, az 1760-as évek végén új külváros alapítását határozta el. Ennek a legfiatalabb külvárosnak már a legelső időktől kezdve jellegzetessége volt, hogy bár eredetileg a lakosság alsó rétegeihez tartozó kapások letelepítésére alapították, a vagyonos budai polgárok és főtisztviselők közül számosan szereztek itt ingatlant, mégpedig nem kizárólag vagyongyarapítás céljára, hanem személyes használatra is: így már a XVIII. század végén jó néhány kertes, villaszerű úrilak épült ebben a külvárosban. A Krisztinaváros néhány évtized alatt Budának mintegy •— mai szóval élve — üdülőnegyedévé fejlődött, amiben a kedvező természeti adottságokon kívül természetesen nagy szerepe volt a Várhoz való közelségének is. Már egy 1796-ban megjelent városleírásban ezt olvashatjuk a Krisztinavárosról: „Vidékje kies és egészséges, s számos szép kertekkel és majorságokkal díszeskedik. .. Több jeles szép házak építtettek itten, kivált két, három és négy esztendők óta."

5 Az üdülőterület iránti, a pestinél korábban megmutatkozó érdeklődés nem a város gazdasági fellendülésével függött össze, mint később Pesten, hanem Buda közigazgatási központ jellegével, amely II. József kormányzati intézkedései következtében lényegesen megerősödött. A Krisztinaváros az 1780-as évektől kezdett hasonló szerepet betölteni Buda életében, mint amilyent később, az 1810-es évektől a fasori villanegyed játszott Pest életében. A Krisztinaváros javára szóló nagy különbség a természeti feltételekből adódott, abból a páratlan előnyből, amelyet az erdőkkel, rétekkel, szőlőkkel borított hegyek s dombok közelsége jelentett és jelent a Duna-jobbparti település számára. A Krisztinaváros volt az a budai városrész, amelyben először valósult meg ,,a városnak a tájba foszlása"

6

, a tájhoz igazodó, azt nem elfedő, hanem szépségét az emberi 3 Ezenkívül temetkezésre is (a középkori zsidó temető a Fehérvári kapu alatt, török temető a Nap-hegy lejtőjén). 4 Még a XIX. sz. elején is használták a Stuhlweissenburger Gebirge elnevezést a Szabadság-hegy csoportra; a közte és a Vár-hegy közt szélesen szétterülő völgyet pedig Stuhlweissenburger ThaZ-nak nevezték. A völgyet átszelő, a budai hegyekben eredő patakot, amely ma a II. Vörös Hadsereg útja elejétől kezdve be van fedve, régebben Pál patakának (a budaszentlőrinci pálos kolostorról) vagy Kovácsi pataknak, majd egyszerűen Wasser

grab en-nek, a XIX. századtól pedig, pusztító áradásai miatt, Teufelsgrabennék, azaz Ördögároknak nevezték. 5 Vályi András: Magyarország leírása. Buda, 1796. I. 336. 6 Granasztói Pál: Az építészet igézetében. Bp. 1966. 136. 180