Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vass Előd: Török adatok Rákoscsaba és Rákoskeresztúr hódoltságkori történetéhez = Türkische Angaben zur Geschichte von Rákoscsaba und Rákoskeresztúr aus der Zeit der Türkenherrschaft 87-111

gyarapította, birtokosaként. Az összes jövedelmet jelentő 10 forint értékű munkát a rákoscsabaiak végezték el. A rákoscsabaiak ecseri jelenlétét és munkáját az 1580. és az 1590. évi török adóösszeírások kétségtelenül bizonyítják. Az utóbbi összeírások elkészültének idejére 500 akcse adót fizettek az ecseri puszta török birtokosának, a mezőgazdasági használatért (bedel-i ösür) címén, s ezzel a földesúri szolgáltatásokat váltották meg. Rákoskeresztúr, az eddig pusztaként megismert hely, most az 1668. évi Pest megyei vizsgálat során lakott és megművelt községként tűnik fel: „Ex possessione Keresztúr, Martinus Zemberi et Michael Suchay". Az adózásra vonatkozva a tanú elmondta, hogy: „ennek előtte a császár adója 12 forint volt, de immáron abban meg nem tartják, hanem 5 forinttal verték fel s evvel sem elégedvén meg, hanem erre az esztendőre is két adót vettek meg rajtuk, úgymint a budai janicsár aga". A szekéreztetéshez fűzik: „az újvári szekerezést szüntelen continuálják, ezen falubeliek is, lévén négy ökrök károkkal azóta. Az emberek halálát hallotta".

38 A vizsgálat feljegyzése elárulja, hogy a falu fejadója 12 forint volt, ebből 5—6 háztartásra lehet következtetni. Az 1640/50-es évektől lehetett lakott hely ismét Rákoskeresztúr, mintegy 90—100 fő lakossággal. Szelepcsényi György érsek 1674-ben Pozsonyba, a Delegatum Judicium elé idézte a Dunamelléki református prédikátorokat, így a váci seniorátus között szerepelt Püspöki János rákoskeresztúri és Marosi László rákoscsabai lelkész is.

39 Ez adatok alapján valószínű, hogy ez időben református faluként létezett Rákoskeresztúr. 1679-ben Pest megye „Rationes Perceptiones" feljegyzésében szerepel: „Pagi curiales Keresztúr .. . stb. Taxa FI. 20 Restât." Így már feltehető, hogy az itt megtelepedő református kisnemesek jogállásából fakadt Rákoskeresztúr curialis jellege: több kisbirtokos nemes, zselléreikkel együtt élt itt, mert telkeik után csak taxát fizetett a magyar állami hatóságoknak. Ez évben 20 forint hátralékukat jegyezték fel. Rákoskeresztúr török javadalombirtokosa a fenti feljegyzés szerint a budai janicsár aga volt. Egy utalás szerint Rákoskeresztúr 1688 körül a morvaországi zabrdovicei premontrei prépostság birtoka lett volna, mint az egykori aszódi premontrei prépostság birtokainak jogutódáé, ez azonban még bizonytalan adalék. De a török uralom végére, a Buda körüli 1684. és 1686. évi ostromok idején Rákoskeresztúr valószínűleg ismét elpusztult. A község alsó részét, néhány évtized múlva Nógrád megyei szlovákok, a „török kút" körül telepítetették ismét be/

l() Rákoscsaba a XVI. század közepén került török uralom és ezzel kettős adózás alá. A török uralom alatt a XVI. század végére a kereskedelmi forgalom hatására sertéstenyésztése és méhészete nőtt meg jelentősebben. De alapvetően megmaradt gabonatermelő és zöldségtermelő falunak. A vetésterület növelésével jelentős gabonatermés-növelést értek el, tehát a falu 1590-ig állanlóan gazdagodott. A szőlészetét a XI. század óta művelték, de csak másodlagos termelési ágként. Juh- és szarvasmarha-tenyészete is jelentős volt. A XVII. században a falu fokozatosan elszegényedett, zselléresedett, ezzel termelése visszaesett. A török hódoltság idejében a falu elhelyezkedése a Piac tér (ma Kossuth Lajos tér) körül lehetett, a Rákos patak és a Fűzkút utca (ma Petőfi Sándor utca) között. A Fűzkút utca torkolatában (ma Zrínyi utca) volt a falusi közkút, a „Fűzkút". Keletről-nyugatra a mai Széchényi és Rákoscsaba utcák zárták közbe az egykorú Rákoscsaba falut, amely 110—130 házból állhatott. 1590 körül a 38 Purjesz István, op. cit. 193—194. 1. 39 Földváry László, op. cit., 211 1., és Pm. Lvt. C. P. II. 6 (1679). 40 OL,A 57, Lib. Reg., XIX. köt., 352 1. és Rákoskeresztúr XVII. századi birtokosairól, OL,0—91, Országbírói ítélőmesteri levéltár. Nr. 389. 102