Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vass Előd: Török adatok Rákoscsaba és Rákoskeresztúr hódoltságkori történetéhez = Türkische Angaben zur Geschichte von Rákoscsaba und Rákoskeresztúr aus der Zeit der Türkenherrschaft 87-111

fél porta, Czinkota falu egy porta, Pécel falu egy porta, Kerepes falu egy és negyed porta... stb.

35 Rákoscsaba és szomszédai tehát állandóan szegényedett. Ennek okát az adófizetés emelkedésében és a török java dalombirtokosok új gazdálkodásában kell keresnünk. A török földesúri szolgáltatások Érsekújvár eleste után 1660-as években emelkedtek meg jelentősebben. De a török állami terhek is ekkor kiugrást mutatnak, amíg a fejadó összege a XVII. század elején nem változott, most emelkedett. A kettős adózás következtében: magyar részre a földesuraknak tizedet és censust, esetleg ajándékot adtak, az államnak pedig dicát és robotmegváltást fizettek ; török részre a javadalombirtokosoknak a földesúri szolgáltatásokat fizették és az államnak a fejadót s más adókat is szolgáltatták. De ez időben már szekerezést és más robotmunkát is követeltek a törökök, amit a XVI. században még nem tettek. A törökök újszerű, a magyar földbirtokosokat követő robotoltatását a jobbágyok panaszára magyar földbirtokosaik ellenezték, mert a fokozott adóztatás csökkentette jobbágyaik adóképességét. 1668. évben Pest megye a magyar földbirtokosok követelésére vizsgálatot tartott a török kizsákmányolás pontos felmérésére, ezért Fülekre rendeltek minden faluból két embert és 11 pontos kérdőívre megválaszoltatták őket. A rákoscsabaiak vallották: „Ex possessione Csaba Valentinus Kis et Stephanus Kerékgiartó". A szokásos adózástól való eltérést kérdező pontra válaszolták a fentiek: „Egyébbel nem oner áltatnak, hanem a császár adajára az szokott adón kívül 28 tallért vettek, ezenfelül a falubelieken tavaly aranyul és tallérul más pénzt nem akarván elvenni". A szekerezésre vonatkozó kérdésre válaszolják: „Szüntelen continuálják a szekerezést Űjvárba, négy marhájuk kárával lévén máris". Nagyon érdekes fényt vett a helybeli viszonyokra a péceli tanúk vallomása is: „Ex possessione Pécel Stephanus Bertót et Johannes Homolia". A faluhatárokra vonatkozó kérdésre válaszolják: „Ezen falubeliek az határát az csabai török úr nem engedi, hogy az magyar tisztek igazgassák, hanem maga földjüket akarja hatalmasul elfoglalni, ugyanannyira, hogy immáris nem merik azon saját földjüket barátságosan élni, azon török fenyegetődzés miatt". Nyilvánvaló, hogy a Rákoscsabát bíró török ziámet birtokos mindent megtett, hogy a lehető legtöbbet csikarja ki javadalombirtokából, nem engedte meg a magyar földesúrnak járó adózást. A török birtokosok ezen új fellépése élesen szembetalálta magát a magyar földesurak törekvéseivel és a két országrész között fokozta a feszültséget.

36 1665-ben Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai során Budáról Egerbe menet Cinkota felől, Pécel felé keresztülment Rákoskeresztúron és Rákoscsabán is, amint ezt leírásában is említi. Evlia Cselebi is leírta, de más források is említik, hogy Pestről keletre Pécelen túl rettegés fogott el minden utast akárki legyen az, még a török katonák is féltek átkelni a „Dejirmen deresi" — Malom-völgy — néven emlegetett útszakaszon. Ez Pécel és Isaszeg között a Rákos patak völgyében haladt, melyet sűrű erdők vettek körül, így itt lapultak meg a magyar végvárak portyái, hogy alkalmanként lecsapjanak az utasokra.

37 Az 1562. évi török összeírásban került feljegyzésre először: „Ecser puszta, tartozik a nevezett náhiéhoz, Csaba falu közelében, adófizetői nincsenek, bevétele tizedekből 80 akcse". Ez a közel egy magyar forint értékű tizedjövedelem ez évben Dur Ali bég szerémi mir-i liva, vagyis szandzsák bég javadalmát 35 Pm. Lvt. C. P. II. 4 (1668) és C. P. II. 8 (1683). 36 Purjesz István, op. cit. 192—193 1. 37 Karácson Imre, Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, Budapest 1904—1908, II. köt. 107 1. 101