Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vass Előd: Török adatok Rákoscsaba és Rákoskeresztúr hódoltságkori történetéhez = Türkische Angaben zur Geschichte von Rákoscsaba und Rákoskeresztúr aus der Zeit der Türkenherrschaft 87-111

külön írták össze és külön is szedték be. Ez adó alapegysége a háztartás (hane) volt, ha 300 akcse, vagy 6 magyar forint értékű ingóvagyonnal rendelkezett. A szegények és a török szolgálatba állók nem fizették, mint pl.: a szerb martalócok, akik között egy-egy magyar név is akad. Az adóképes háztartásokként fizetett fejadó összege 50 akcse volt, ami 1546 körül egy magyar forintnak felelt meg, később 1560-ban már nem, mert az akcse értéke romlott, pl.: 1 magyar forint már 66 akcse lett. Rákoscsaba népességének összeírásában a házas családfőkön kívül még a felnőtt legény fiaikat is feljegyezték. Itt meg kell jegyeznünk, hogy feltételezhetőleg a falusi lakosság a török adórovó megérkeztekor elfutott vagy összeköltözött, mert általános tapasztalatok alapján a török adóösszeírások csak nagyon alacsony népességszámot tüntettek fel. Az ugyanakkor készült magyar dicális összeírásokhoz képest, közel 50%-os felülkerekítéssel lehet csak pontosabban felhasználni. Az 1554. évi dicalis összeírásban Rákoscsaba 20 portával szerepel, amíg a török összeírások a következő népességviszonyokat tükrözik: családfő legény 1546 40 51 1562 43 28 1580 63 14 1590 55 33 A fenti adatok népességnövekedést nem árulnak el, tehát ez időben szinte állandó lakosság élt Rákoscsabán. A török összeírások nem tartalmazzák az özvegyeket, asszonyokat és a gyermekeket, így a fenti összes férfi lakosság számát 50%-os felülkerekítéssel a falu összes lakosának száma 700—800 fő körül számítható ki, öttagú családok esetében. A feljegyzett családnevek közül mindegyik magyar, csupán egy német név, Herder egyszer fordul elő. Szintén egy ízben fordul elő a Hirsze, valószínűleg jász név, amíg a Kun név gyakran szerepel. Mindegyik összeírásban szerepel a Kollár név, mely szlovák eredetű, és egyszer szerepel a Lehota szintén szlovák név. Viszonylag kis számú idegen eredetű név alapján bármit megállapítani helytelen lenne, mert a magyarországi családnevek ez időben még nem alakultak ki véglegesen és állandóan változtak. Az 1546. évi és az 1562. évi fejadóösszeg még a családfők számát tükrözi, azonban a későbbieknél már figyelmen kívül hagyták. Rákoscsaba falu 1546 és 1590 közötti időszakban átlagosan évi 200 magyar forint összesített adóösszeget fizetett be. Ebből feltételezhető 110 paraszt család egyenként 5 magyar forintot adózott. A mezőgazdasági termelésből származó földesúri jövedelem megváltását a török pénzügyi hatóságok is és általában a ziámet és timár birtokosok is készpénzben követelték. Magát a terményeket a falusiak szabadon a piacra vihették vám- és helypénz lefizetése mellett. így valószínű, hogy a rákoscsabai termelők a legközelebbi pesti éves vásárokat és heti piacokat keresték fel. Az itt eladott terményeik árából fizették a fenti adóösszegeket. Az értékesített terményeik, illetve a földesúri szolgáltatás alá eső tizedköteles terméseik az összeírások sorjában haladva a következők voltak. Az adókirovás összeírásakor első helyen a „kapuadó" szerepel. A kapuk száma azonos a fejadó egységének számító háztartások (hane) számával. A kapu után szedett adó összege ez időben 50 akcse, vagyis egy magyar forint volt. Ez a magyar királyok portális forint adójának (subsidium) felelt meg, amit a budai török törvénykönyv (kanun) azon feljegyzése is bizonyít, hogy: „a királyok összes férfi lakos fejadó 91 2000 akcse 71 2150 77 2150 88 2150 91