Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Nagy Lajos: A budai Vár topográfiája a XVII. század végén = Die Topographie der Budaer Burg am Ende des XVII. Jahrhunderts 81-119

4. Buda térképe Rabattá hagyatékéból, 1687. Situations Plan der Festung Ofen, 1687 csatlakozott, amelynek építését 1688-ban kezdték el és 1702-ben fejezték be, megszüntetve a felszabadítás után még létező — a telket kettészelő — kis utcát, amely a Híradás-bástyára vezetett. A kollégium épületének a homlokzata háromemeletes volt, a hátsó — egy téglalap alakú udvart körülfogó — részei pedig egyemeletesek. Az épületet, amely dél felől a Mátyás-templom oldalához csatlakozott, a jezsuiták rendháznak és plébániának is használták. 1773 — a jezsuita rend feloszlatása — után az épületet kibővítették és itt helyezték el a központi papneveldét, s amikor ezt 1783-ban Pozsonyba költöztették, az épületeta magyar királyi kamara foglalta el. A jezsuita kollégium telke (majd épülete) azonban nem azon a téren állott, amelynek az elnevezése a „Zöld fánál" volt, hanem az iskolával, illetve az iskola részére kijelölt térséggel (spatium) szemben. A kollégium és az iskola telke közötti keskeny kis utcát, amely a Mátyás-templomtól vezetett a mai Hess András térre, a zöld fához, a kollégium melletti utcának (Gasse bey dem Collegio) nevezték. Az iskola telke mögött egy háromszög alakú üres térség volt (külön elnevezéssel : hinter denen Schallen), és ide vezetett a mai Országház utcából az a felszabadítás után közvetlenül még zsákutcának ábrázolt kis köz, amelyet 1696-ban Iskola köznek (Schuller gässel) nevezték. Az iskolát (a Széchenyi akadémiát) a jezsuiták a XVIII. század első éveiben, szerény mértékben, felépítették, majd 1747-ben nagy emeletes iskolaépületet emeltek ezen a telken. A mai Hess András teret délről az iskola telke zárta le, ezért határozták meg 1696-ban ezt a teret négyszög alakúnak, s ezt a jellegét 1901-ig a volt iskolaépület lebontásáig megőrizte. A tér nyugati oldalát — a ma is meglevő — hatalmas épület foglalta el, amelyet a XVIII. században katonai kórháznak használtak, majd 1777 után az egyetem kapta meg. A Mátyás-templom előtt a középkorban nem volt tér, hanem kb. 9 —10 ház állott. Ezek a házak Buda ostroma alatt tönkrementek, s a felszabadítás utáni első években lebontották. A lebontott épületek helyén keletkezett téren az 1691. évi pestisjárvány alkalmából elhatározott fogadalmi Szentháromság oszlopot állítottak fel. Ezt az első emlékművet, amely 1706-ra készült el, már 1710-ben az óbudai Zsigmond térre szállították, s helyére a ma is fennálló új, nagyobb és díszesebb szobrot emelték 1713-ban. A tér első nevét — bey der Saulén — erről az emlékműről kapta. A XVIII. században nevezték városház térnek és jezsuita térnek is. A Mátyás-templom, amely az ostromot szerencsésen épségben átvészelte, s amelyet a felszabadítás után előbb a ferencesek, majd a jezsuiták kaptak meg, volt a város plébánia-temploma. A templomhoz dél felől csatlakozó területet, amelyen egy régi épület sok jó fallal rendelkező romjai állottak, 1701-ben szintén 86