Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Nagy Lajos: A budai Vár topográfiája a XVII. század végén = Die Topographie der Budaer Burg am Ende des XVII. Jahrhunderts 81-119

a jezsuiták kapták meg szeminárium és konviktus építésére. Az épület 1702—1722 között készült el. 1786-ban ezt az épületet is a magyar királyi kamara kapta meg. A mai Szentháromság téren a szeminárium épületéhez csatlakozva a XVIII. században még három polgári lakóház állott (az egyik Bősinger polgármesteré), és itt állították fel a templom és a városháza között 1718-ban a kutat is, amikor Kerschenstein Konrád jezsuitának sikerült a svábhegyi (ma Szabadság-hegy) úgynevezett Doktor-forrásból (ma Városkút) az ivóvizet csöveken a Várba felvezetnie. A mai Dísz tér és a Szent György tér közötti területet nemcsak a Dísz téren álló főőrség épülete választotta el a város többi részétől, hanem az ottani település jellege is. Ezen a területen 1696-ban 40 telkét írtak össze, ebből 4 került egyházi, 11 katonai kézre. Polgárok csak 4 telken telepedtek le, 21 telek pedig üres maradt, jóllehet 1696-ban kimérték, annak ellenére, hogy 16 telken még fennálló romos falakat sem találtak. Az itteni telkek összeírását a Vízikapunál kezdték el, s a mai Színház utcában indultak a Szent György tér felé. A török uralom alatt a középkori ferences kolostor itt levő épülete és Werbőczy Istvánnak a mellette levő háza a budai basa lakóhelyéül szolgált (Basa palotának is nevezték), a ferencesek Szent János-templomát pedig dzsámivá alakították át (Basa-dzsámi). A palota és a dzsámi az 1686. évi ostrom idején a puskaporos torony felrobbanása következtében romba dőlt, sok jó fala és helyisége azonban felhasználható állapotban maradt. Nyilvánvalóan azért telepítették le itt közvetlenül a felszabadítás után a jezsuitákat, majd amikor ezek 1687-ben a Mátyás-templomba költöztek, a telket, illetve annak a Vízikapu felé eső részét, Herdegen császári provisor vette birtokába. 1693-ban azonban az udvari kamara a Herdegen-örökségből ezt a telket, valamint a templomot és a kolostorépület területét a karmelitáknak adta át, akik a felszabadítás utáni években az Üri utcában laktak. A karmeliták a romba dőlt templomot és a kolostorépületet 1736-ig felépítették. Mikor 1784-ben a karmelita rendet feloszlatták, a kolostort kaszinónak, a templomot színháznak alakították át (Várszínház). Az utcát 1787-ig Carmeliter Gasse-nak, attól kezdve Színház utcának (Theater Gasse) nevezték. A karmelita templom déli oldala mellett attól egy keskeny közzel elválasztva (a mai Sándor-palota helyén) a XVII. század végén két nagy, a palota felé néző, egymással és a várfallal párhuzamosan elhelyezkedő, kaszárnyaépület volt, közöttük egy üres térrel vagy udvarral. Ezek a kaszárnyák 1803-ig, a Sándor-palota építéséig, fennállottak. Előttük egy kis utca vezetett le a Karmelita utcától a várfalhoz. E kis utcától délre, 1696-ban, még négy telket jelöltek ki, de ezek beépítésére nem került sor: ezeknek területéből lett a mai Szent György térnek a Sándor-palota előtti része. Ezen túl húzódott a belső várat elkerítő s 1696-ban is fennálló fal, amely előtt a császári fegyverkovács lakása és műhelye volt. Ezzel szemben (egy kis tér után) kezdődött azoknak a telkeknek a sora, amelyeket 1696-ban a mai Színház utca és a Szent György utca között jelöltek ki (némelyiken alapfalak romjait is jelezték), a középkori Szent Zsigmond prépostsági templom romjaiig. Az itt kijelölt nyolc telken azonban szintén nem építkeztek, területükből alakult a mai Szent György tér. S noha a tér már a XVII. század végén kialakult, elnevezésével csak az 1760-as években találkozunk, amikor Miller János Ferdinánd Buda város főjegyzője tévesen a középkori Szent György térrel azonosította, s ez elnevezés került aztán a köztudatba. A Szent Miklós prépostság templomának s egy mellette levő épületnek a romjai (a volt Honvédelmi Minisztérium épületének a helyén) a XVII., sőt a XVIII. században is fennállottak, s azokat az udvari kamara 1699-ben át is adta Putanicz János prépostnak. Felépítésére azonban nem került sor. A templom romjai mögötti területen volt a mai Jégverem utcánál levő vízműtől feljövő vízvezeték tornya, melyből a várost látták el Duna-vízzel, s mellette (a XVIII. 87