Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

eredménye. Ez igaz, de ha térképen is megfigyeljük a két megye közös határát (Dráva-part—Nagykanizsa—Keszthely—Balaton), kitűnik, i|ogy ez a szárazföldön dél felől csak Keszthelyig terjed, tehát csak ezen a szakaszon választhattak gyülekezőhelyet. Ha pedig a Keszthely alatt levő mocsaras vidéket leszámítjuk, Moróchely valóban a rendelkezésre álló érintkező vonal közepe tájára esik, miből következik, hogy Moróchely hcus communis volta nemcsak jogi, hanem földrajzi értelemben is fogható fel: a hely ilyenformán nemcsak a felek számára könnyen megközelíthető, hozzáférhető, hanem bizonyos értelemben központi jellegű is. És az is igaz, hogy e falu külön-külön egyik megyének sem központja, sem önmagában véve nem fcntos vagy nevezetes hely, de a két megyének együttesen tartott közgyűlése miatt, alkalmilag a kettő számára mégis a legkönnyebben megközelíthető hely volt, tehát locus communis az alkalmilag szükséges facüis accessus miatt. Az 1292 utáni időből ilyenfajta adatunk a XIV. század elejéről való. 1313. november 1-én, Budán kelt levelében, a magyar püspöki kar azért fordul V. Kelemen pápához, hogy írásban sürgesse királyukat (I. Károlyt), segítse talpraállítani a Csák Máté által elpusztított esztergomi egyházat, mert éppen az Anjou-ház támogatása miatt érték e csapások a magyar egyház központját. Az esztergomi érsek sérelmei pedig — írják — csupán csak kis részét teszik sajnálatra méltó hazájuk egyéb sürgős orvoslásra szoruló bajainak — melyek (Budára) mint erre a célra számukra alkalmas, s ekkor országos viszonylatban központnak tekintett (helyre) (in communem locum) közös parlamentumra egybegyúlni kényszerítették őket.

209 Mindezek alapján levonhatjuk a következtetést. A locus communis kifejezés a magyarországi középkori latinságban ugyanazt jelenti, mint a külföldi forrásokban: egyrészt a földrajzi központot, amely mindenki által könnyen megközelíthető, másrészt (átvitt értelemben) egy terület, tartomány, illetőleg ország adminisztratív centrumát. Kérdés ezután, hogy Rogerius melyik értelemben használta ezt a kifejezést (O-)Budával kapcsolatban. A locus communis elsődleges értelme, a város földrajzi helyzetét tekintve, természetesen vonatkozik rá szintén, azonban korábban bemutatott adataink, különösen a Doma-féle oklevél alapján kétségtelen, hogy a második, átvitt értelemben használt jelentésére gondolt, azaz az ország adminisztratív központjának, fővárosának tekintette. (O-)Buda Rogerius-korabeli főváros jellegét nem rontja le az sem, hogy a szerző külföldi volt. Még ha nem is ez a kifejezés lett volna a korabeli magyarországi latinságban a központ, főváros jelentése, akkor is saját szavaival utalt erre; azonban az általa használt dicebatur szó alapján a hazai latinságban is erre kell gondolnunk. Az ilyen példák azonban, mint az általunk bemutatottakból is kitűnik, rendkívül ritkák,

210 és csak olyankor találkozunk velük, ha a szckottól eltérő, alkalmi, vagy a régiekhez képest alkalmasabbnak ítélt újabb központ vagy (sztk)hely megválasztásáról esik szó valamilyen különleges esetben, különben a sedes-szel, kathedra-val, locus-szal, civitas-szal, urbs-szal, metropolis-szal, 209 Mon. eccl. Strig. I. 688 — 689. — Hogy itt valóban Budáról van szó, szövege mellett az oklevél keltezése (Datum Bude) is bizonyítja. 210 A megyéknek a XIII. században már régebben kialakult központjaik, (bírói) székhelyeik vannak, nevük pedig közismert, azért mellettük az oklevelekben legtöbbször csak az „in sede iudiciaria" kifejezést találjuk. Holub: Zala megye 206 — 232. — Hajnik: i. m. 77 — 84. — E mellett néha előfordul a „locus cathedralis" kifejezés is a megye székhelyének megjelölésére. Egy 1262-ik oklevélben Forróról azt olvassuk, hogy „cathedralis locus comitatüs castri Awawyvar erat". B. Szabó L.: Pata és Újvár megyék. Századok 41 (1907) 207.; Turóc megye esküdtje pedig 1335-ben, egy kiküldetéséről visszatérve, a bírósági székhelyen: ,,, . .in loco iudicum Kathedrali" tette meg az általa elvégzett eltiltásról szóló jelentést. Anjou-kori okmt, VI. 276-277. '•'.-.', 43