Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

communior-dú és II. Humbert civitas, ill. locus communis-^, véleményünk szerint azonos értelmű Rogeriusunk locus communior-ával, aki (O-)Budában királyának újabb, a korábbiakhoz (Székesfehérvár, Esztergom) viszonyítva pedig az ország valamennyi lakosa számára jobban megközelíthető, természetesebb (igazgatási) központját látta és mutatta be. A locus communis rogeriusi vagy Du Cange-i értelemben magyarázható fogalmával egy XIII. századvégi adatunkban találkozunk ismét, melyben ez a kifejezés egy vidéknek, illetőleg egy geográfiai körzetnek állandó jellegű földrajzi központjához kapcsolódik. A gyulafehérvári káptalan 1291. júl. 10-e és 1301. jan. 14-e között kelt oklevele ez. Bevezető részében azt olvassuk, hogy III. András király 1291. febr. 22-i, a magyar nemesség (s a nemesek módján élő erdélyi szászok) régi szabadságainak megerősítő s részben bővítő privilégiumát (illetőleg annak egyik példányát) az erdélyi nemesek a számukra közös, könnyen megközelíthető, tehát központi fekvésű erdélyi káptalannál helyezték el megőrzés végett — azért, hogy az érdekeltek számára hozzáférhető legyen (per ipsos nobiles idem privilégium apud nos tamquam loco cummuni, pro eo, ut recursus facilior ad ipsum hafceatur ~ sit depositum). Időközben a nemesek éltek is ezzel a lehetőséggel : a káptalan valóban kiállított nekik róla másolatot, hogy szükség esetén az oklevél kezük ügyében legyen (nobiles prefati per quosdam ex ipsis nobis supplicarunt, ut tenorem huiusmodi privilegii rescribere facientes sigillo nostro firmari faceremus, ut tempore necessitatis sue eo uti possent).

206 Ez ellen a magyarázat ellen azt az ellenvetést tehetnők, hogy az oklevél deponálása nem azért történt Gyulafehérvárott, mert a város geográfiai központ, hanem azért, mert káptalanja hiteleshely, locus communis mivolta tehát jogi értelemben veendő. Ez az ellenvetés azonban csak részben fedi az igazságot: Gyulafehérvár püspöki székhely is, s egy hé zmegyé jenek régóta valódi és állandó központja, a kifejezés jogi tartalma tehát végső soron következménye, későbbi járuléka a káptalan geográfiai helyének. S ehhez hozzátehetjük még, hogy az erdélyi püspökség e központjának is volt előzménye: a régi római Apulum a X. században a Gyuláknak a székhelye, később pedig az erdélyi Fehér megyének, illetőleg ispánjának is központja, székhelye volt.

207 A XIII. század végéről és a XIV. század elejéről olyan adataink is vannak, melyekben egyetlen összejövetelre vagy gyűlésre kiválasztott helynek a felek számára könnyebb megközelíthetőségét, tehát központi jellegét is jelentheti a locus communis kifejezés. 1292-ben például a Zala és Somogy megyei nemesség III. András király parancsára közgyűlést tartott avégből, hogy elintézzék a megyéik között felmerült és régóta húzódó vitás kérdéseket. A gyűlést Moróchelyt tartották meg: „congregationem. . . in communi loco, in villa Mouruchel, cum pars predicte ville pertinet ad comitatum Simigiensem et alia pars ad comitatum Zaladiensem, fecimus generalem" — jelentették a közgyűlésen végzetteket a királynak küldött jelentésükben.

208 E helyütt meg kell jegyeznünk, hogy az oklevél szerint a két megye határvonalán fekvő Moróchelyre azért esett a nemesség választása, mert a falu egyik fele az egyik, a másik fele pedig a másik megye területén feküdt, kiválasztása tehát nem geográfiai, hanem jogi megfontolás 206

Zimmermann, Fr,—Werner, C: Urkundenbuch I. 190. — Szabó K.: Az 1290-diki óbudai országgyűlés végzései. Századok 18 (1884) 473 — 482. 207 Pauler: i. m. I

2

. 41. — Váczy P.: Gyula és Ajtony, Szentpétery Emlékkönyv. Budapest, 1938. 485 — 493. — Mályusz E.: Magyarok. Erdély. Budapest, 1940. 52-53. Györffy Oy.: Székesfehérvár feltűnése a történeti forrásokban. Székesfehérvár 20. — ifj, Horváth J. : Székesfehérvár 109 — 110. 208 Hazai okmt. TT. 22. — Holub J.: Zala megye története a középkorban. I. Pécs, 1929.114-115. 4 2