Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

Rogerius e közlésének három fontos eleme van: 1. a locusnak communior jelzője, 2. a dicebatur és 3. a consueverat állítmányok. Rogerius e helyének a fordítása, illetőleg értelmezése nem minden nehézség nélkül való. Múlt századbeli történészeink közül Wenzel G. (1855) Rogerius communior-]á,t „népesebb "-nek, Szabó K. (és az ő nyomán Abday A. — 1866) a rogeriusi locus e jelzője alapján (O-)Budát „országosabb", Salamon F. (1885) pedig „hadak gyülekezésére alkalmas" helynek fordította. Századunk eleje óta e rogeriusi hely fordításában, illetőleg értelmezésében újabb kifejezések születtek: Turchányinál (1903), Erdélyi L.-nál (1918) és Mészöly G.-nál (1939) a locus communior-nak „hozzáférhető" vagy „hozzáférhetőbb", illetve „könnyebben elérhető hely" a jelentése. I.V. Béla (ó)budai évenkint ismétlődő tavaszi időzéséről és kormányzati tevékenységéről szóló okleveles adataink ismeretében Gárdonyi A.-nál (1941) „országos központ"-ként jelentkezik (O-)Buda „locus communior"-ja, legújabban pedig ifj. Horváth J. (1967) ennek kapcsán azt írja, hogy az uralkodó 1241 tavaszán „Budára hívta össze a királyi tanácsot, mert az központibb fekvésű hely volt".

200 A rogeriusi locus communior általunk felsorolt fordítói, illetőleg magyarázói — véleményünk szerint — legnagyobb részt Du Cange-ből indultak ki, aki egyik helyén a „communis"-ról azt írja, hogy „Accessu et affatu facilis. . ."

201 Ha Rogerius tárgyalt mondatának a „locus"-a mellé, a „communior" helyett, az „accessu"-t helyezzük, eredményül a „locus accessu . . .facilis"-t, a „könnyen, könnyebben elérhető"; ,,jól" vagy „jobban elérhető" helyet kapjuk. Szabó K., Gárdonyi A. és ifj. Horváth J. a földrajzi és kormányzattörténeti adatokat is figyelembe véve országos viszonylatban is központi fekvésű helynek, illetőleg országos központnak minősítették a XIII. század eleji (O-)Budát, ami különben Rogerius szóban forgó mondatának a további elemzéséből is kikövetkeztethető. A communior ugyanis mint (O-)Budának a király 1241. évi quadragesimális tartózkodási helyének középfokban álló jelzője kiemelést is jelent az uralkodó más curiális helyeivel: Fehérvárral vagy még inkább Esztergommal szemben, ahonnan IV. Béla még ugyanazon a gyűlésen Pestre rendeli az ott (tudniillik Esztergomban és Fehérvárott) gyülekező, illetőleg állomásozó királyi hadakat.

202 A király tehát azért jön föl évenkint (Ó-)Budára, hogy mint az előbbi kettőhöz képest alkalmasabb helyen — itt lássa el tavaszi államkormányzati és legfőbb bírói feladatait. S teszi ezt főhivatalnokai, tanácsosai és az országlakók kényelméért, és nem a sajátjáért. Ha csupán a Quadragesima egyházi megünneplése lett volna ezzel a célja, ezt kényelmesebben végezhette volna el Esztergomban vagy esetleg Fehérvárott. E mellett az okfejtés mellett szól végül a rogeriusi mondat általunk kiemelt két másik eleme is : a dicebatur állítmány arról tanúskodik, hogy (O-)Budának a központi fekvése s ezért könnyebb megközelíthetősége Rogerius korában már mindenki által ismert, köztudomású tény volt: nem ő költötte, hanem csak azt jegyezte föl, ahogyan erről kortársai vélekedtek. De még arról is tanúskodhatik, hogy a locus communior valamilyen korabeli magyar kifejezés fordítása lehet. A consueverat időalakja 200 Wenzel G.: Budai regesták. Magyar Történelmi Tár I. (1855) 7. — Szabó K.: i. m. 14. — Abday A.: i. m. 8 — 9. — Salamon F.: i. m. II. 156. — Turchányi T.: i. m. 22. — Erdélyi L. : Művelődéstörténet II. 558. — Mészöly G. : Rogériusz mester Siralmas Éneke a tatárjárásról. Deák nyelvből fordította —. Budapest, 1939. 17. — Gárdonyi A.: Buda és Pest 23. — ifj. Horváth J. : Székesfehérvár korai történetének néhány kérdése az írásos források alapján. Székesfehérvár évszázadai I (1967) 111., 55. jegyzet. 201 Glossarium mediae et infimae Latinitatis. . . (Röviden: Du Cange) Niort, 1883. s. v. Communis. —, (Régebbi kiadásai: Paris, 1678, up., 1840/1850). — A „locus communis" kifejezésnek a klasszikus és a középkori latinságban más értelmű formáit 1. főleg Georges (a 224. jegyzetben i. m.), Forcellmi (a 225. jegyzetben i. Éri.) és Du Cange szótárában. 202 L. a 10. jegyzetet. 40