Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57
hetjük. Azonban, ha az oklevelet az 1212-ivel együtt teljes tartalmában el kellene vetnünk, bemutatott többi oklevelünkből az (ó)budai királyi curiának 1213-i, 1214-i és 1216-i (vagy még korábbi) létezése még akkor is bizonyítottnak vehető. 174 . . * Az eddig elmondottakból az is világos, hogy az (ó)budai királyi curián, királyi házon, nemcsak a király személyi udvarát, hanem fizikai értelemben vett rezidenciáját, palotáját, ,,várát" is kell értenünk, azért, amennyire ez ez idő szerint lehetséges, ehelyütt (főként a jövő kutatásokhoz tájékoztatásul) még arra az Önkéntelenül felvetődő kérdésre is meg kell kísérelnünk a feleletadást, hogy milyen lehetett, és (Ó-)Budának melyik részén állhatott ez a XIII. század elején épült királyi „vár". Gárdonyi Albert (aki Csánki Dezső gyűjtését kiegészítve Budapest történetének Árpádkori okleveles emlékeit 1936-ban sajtó alá rendezte, az idevágó forrásanyagot tehát minden elődénél jobban ismerhette) 1937-ben megkockáztatta, 1945-ben pedig megismételte azt az okleveles adatokból leszűrt feltevését, 175 hogy a XIV. századi királynéi vár „az óbudai református egyház telkén állott", s megjegyezte, hogy — „ha ezen a helyen alaposabb ásatást végeznének, az ásatási leletek is megerősítenék" ezt a nézetét. Azt természetesen nem sejthette, hogy a XIV. századi királynéi palota a XIII. századi „vár" helyén épült, s a XVI. században tovább is bővült. A historikusnak tehát a régészek segítségére volt szüksége, kiket szintén régóta foglalkoztatott ez a probléma. Először 1908-ban és 1923-ban (Lux Kálmán), később 1934-ben és 1935-ben (Nagy Lajos és Csemegi József 176 ), a felszabadulás után 1949 és 1951 között (Gerevich László irányításával Gerő Győző, Nagy Emese, Seitl Kornél és Zolnay László 177 ), utoljára pedig 1964-ben (Bertalan Vilmosnó 178 ) végeztek itt ásatásokat. Lux Kálmán 1916-i ismertetése és mások művészettörténeti analízise után 1945-ben Csemegi József foglalta össze a két korábbi feltárás és a saját 1934 —35-i ásatási eredményeit. Csemegi szerint a három építkezési korszak (XIII., XIV. és XVI. század) közül az elsőben emelt épületcsoport „minden valószínűség szerint belső udvart körülzáró négy épületszárnyból állott. Bejárata észak felől volt, és díszes előcsarnokba vezetett. Innen balfeló kápolna nyílott, a bejárattal szemben pedig minden bizonnyal az udvar megközelítésére szolgáló kapuzat állhatott. Az épület kétségen kívül emeletes volt, mert az ásatások töredékanyagában csigalépcső töredéke és egy erkétytartó gyámkő is szerepel . . . Az épület keleti szárnya a jelek szerint reprezentatív célokat szolgáló fogadóhelyiségeket foglalt magában, déli szárnyában . . . gazdasági helyiségek nyerhettek elhelyezést, az emeletre pedig lakóhelyiségek kerültek. Végezetül az építményt várfal vette körül, ami az egész, ezek szerint nyilvánvalóan világi célokat szolgáló épületnek erősség jelleget adott". 179 Ezt a romterületet sokáig az Óbudái Szent Péter-prépostság maradványainak tekintették. Abból azonban, hogy a XIII. sz.ázadi kultúrréteg közvetlenül a rómaira telejmlt rá, 174 Gárdonyi 1941-ben (Buda és Pest 24 — 25. ós 33.) ugyanis elveti, 1945-ben azonban már mint hitelest használja! [Óbuda ós környéke a középkorban. Bud. Rég. XIV. (1945) 674 — 575.] — De az 1212. évre datált későbbi hamisítványok is azt bizonyítják, hogy az (ó)budai királyi curia akkor már létezett. 175 Az Óbudai Fejéregyháza problémája. Történetírás 1 (1937) 4. — Óbuda és környéke a középkorban. Bud. Rég. XIV (1945) 580. 176 Csemegi J. : Hol állott egykor az óbudai királyi vár. A Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye (Heti Értesítője). 8 (1943) 1., 1. és 2. jegyzet. — L. még a 177. jegyzetet. 177 Q erev ich L.: Kálvin-köz 2 — 3 — 4. Az óbudai királynéi vár maradványai. Magyarország műemléki topográfiája. Szerk. Dercsényi D. VI. Budapest műemlékei. II. (röviden: Bp. műemlékei). Budapest, 1962. 372 — 382. ( + 316 — 317. kép.) Gerevich L. irányításával s Gerő Gy., Nagy E., Seitl K. és Zolnay L. közreműködésével folyt akkor a királynéi vár feltárása. — A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) tevékenysége a felszabadulástól napjainkig. Budapest, 1965. (Rotaprint kiadv.) 69. 178 Dr. Bertalan V.-né leletmentése során. Uo. 70. 179 Csemegi: i. m. 6. Cs. beszámolójának összefoglalása (1 — 6.) az ásatási megfigyelések alapján. A korábbi kutatók eredményeire von. olv. Cs. jegyzetanyagát (i. m. 8 — 9.). M
