Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

Az új törvény, a sokat hangoztatott modern közigazgatás megteremtésére való törekvés, valóban javított valamit az addigi közigazgatás nehézségein. Rugalmasabbá tette a közigazgatást, a végeláthatatlan fecsegéseknek, obstrukcióknak elejét vette, a közgyűlés apró ügyeit a törvényhatósági tanács vette át, a számvevőség beállítása a gazdálkodást segítette, a polgármester egyéni felelősségét erősítette. A modern közigazgatás hangoztatott igényét növelte az egyre fasizáló uralmi rendszernek az az igénye is, hogy a városigazgatást alkalmasabbá tegye a parancsuralomra épülő államigazgatásra. Ezért volt fontos számukra az elég csekély mértékű demokratizmus korlátozása, az ellenzék, főleg a munkásság pozícióinak csökkentése. A belügyminiszter a fővárosi törvény elfogadása utáni nyilatkozatában rámutatott, hogy a polgári társadalom hegemóniáját feltétlenül biztosítani akarta. ,,Az új törvény védekező fegyver lesz a polgárság kezében a maga uralmának biztosítása érdekében."^ Hasonlóan nyilatkozott Kozma Jenő a kormány városházi pártjának elnöke is. „Az Egységes Községi Polgári Párt és a Keresztény Községi Párt paritásos alapon jut be a törvényhatósági tanácsba, hogy a polgárság kezében maradjon a döntő hatalom és a városigazgatásban a polgári pártok fölénye érvényesüljön"

63 A polgári pártokon elsősorban magukat, a két jobboldali pártot tekintették, az egyéb polgári, ellenzékben levő pártokat nem vették figyelembe. A demokrata ellenzék még egy kísérletet tett, hogy a kormány figyelmét felhívja az új törvény sérelmes pontjaira ós a belügyminiszter végrehajtási rendelkezéseihez állást foglaljon. A demokraták és az SzDP közgyűlést hivattak össze, melyen Gál Jenő ellentétesnek minősítette a belügyminiszteri rendeletet az elfogadott törvénnyel. A törvényhatósági tanács választásával kapcsolatban kifogásolta annak módját, mely azt célozza, hogy a kis pártokat, elsősorban a liberális ellenzéket kirekessze a tanácsból. Elesén támadták a rendeletet és felirati javaslatot terjesztettek a közgyűlés elé, melyben közölni kívánják a kormánnyal a sérelmes pontokat. Hangoztatták, hogy nem hadüzenetet akarnak a kormánynak küldeni, de figyelmeztetni akarják a hibák korrigálására. Az indítványt a közgyűlés nem fogadta el, közben megegyezés született a jobboldalon és még ezt a vérszegény javaslatot sem fogadta el a közgyűlés.

04 Ezzel le is zárult az ellenzék közdelme a törvényjavaslat, illetve a végrehajtás különböző utasításai ellen. Az egyetlen forradalmi párt, a KMP is foglalkozott az új fővárosi törvénnyel. Bírálta a törvényt és a törvény alapján megtartandó választásokat. Helyesen óvott az önkormányzat iránt táplált illúzióktól, ugyanakkor értéktelennek minősítette a munkásság érdekében megvalósított apró eredményeket, mint pl. a gyermek-nyaraltatást. A párt akkori véleménye szerint a községpolitika a tömegagitáció és a tömegpropaganda szószéke, ami nyilvánvalóan csak egyik része a politikai munkának.

65 Agitációjában rámutatott a párt arra is, hogy a kormánynak szüksége van arra, hogy több oldalról biztosítsa a nagyburzsoázia városházi diktatúráját és ebben szerep jut az SzDP-nek is. Ugyanakkor a választások bojkottálására hívta fel a főváros munkásságát, az üres lappal való szavazás mellett nyilatkozott.

66 Ennek folytán a párt félreállt a választási agitáció során. Érthetően az illegalitás nehéz körülményei miatt a várospolitikai munka sik62 Fővárosi Hírlap. 1930. máj. 21. 1. o. 03 uo. 1930. jún 18. 1 o. fi4 Fővárosi Levéltár. Közgyűlési iratok 1017/930. kgv. Gál Jenő indítványa és Fővárosi Közlöny 1930. jún. 17. 1389. o. 65 Bolsevik községpolitikáért. Új március 1930. 10 — 11. sz. 449. o. 6G A budapesti községi választások. Sarló és kalapács. 1930. 12. sz. 30. o. 347