Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

kadt el legjobban, azonkívül a szektás politikai irányvonal is erősen éreztette hatását, és emiatt nem fordított kellő figyelmet a párt a várospolitikai feladatokra. Rövid idő múlva megválasztották a törvényhatósági tanácsot, melybe a 2 jobboldali pártból 12 tagot, a demokrata és liberális ellenzékből 4-et, az SzDPből szintén 4-et választottak meg. A főpolgármester pedig kinevezett 6 tagot, így teljes baloldali összhang esetén is többségben voltak a kormánypárti, vagy a kormánnyal lojális jobboldali csoportok a törvényhatósági tanácsban. Az év végén megtartott törvényhatósági választások hasonló módon a kormány szándékainak megfelelően a jobboldal többségbe kerülését jelentették nem számszerűleg, hanem az új fővárosi törvény következtében. A választások eredményekónt az Egységes Községi- Polgári Párt 22, a Keresztény Községi Párt 46, az Egyesült Nemzeti Párt (frontharcos) .... 5, a Nemzeti Demokrata Párt 16, A Nemzeti Szabadelvű Párt (Rassay) 14, a Keresztény Ellenzék (Friedrich) 10, az SzDP 37 mandátumot szerzett. Az örökös tagok és az érdekképviseletek köréből megválasztott és hivatalból jelenlevő tagokkal a Községi Polgári Párt mandátumainak száma 22-ről 58-ra, a Keresztény Községi Párté pedig 46-ról 74-re nőtt, ezzel szemben az ellenzék összesen 1-gyel növelte ily módon mandátumainak számát. így a jobboldal a választások alapján 73 törvényhatósági tagot számlált a frontharcosok jobboldali csoportjával együtt, az ellenzék 77 tagjával szemben. A törvény adta lehetőség révén ez az arány 137 — 78-ra módosult a jobboldaliak javára.

67 A választásoknál az SzDP a leadott szavazatok 27,6%-át kapta, 73 424 szavazatot és ezzel 37 mandátumot nyert, a Wolff párt 27,2%-át, 72 334 szavazatot és ezzel 46 mandátumot. A szociáldemokrata lista, mely a vezetők megalkuvása ellenére a legbaloldalibb tömörülés volt a Városházán, az összesített eredmények után a legtöbb szavazatot kapta. Ez a tény maga rámutat a kerületek, a választó körzetek összeállításának reakciós voltára, mely magában is a polgári pártoknak kedvezett. Pl. Angyalföldön az SzDP a szavazatok 48,2%-át kapta, de a mandátumok egyenlő eloszlása miatt ez sem jelentett semmit. Azonkívül a töredék szavazatokat sem tudta hasznosítani, pl. a Belvárosban nem tudott jelöltet állítani, így ottani szavazatai elvesztek.

68 Az illegális KMP a választásokról adott értékelésében megállapította, hogy a középrétegek gyöngülése mellett az SzDP növelte szavazatainak számát, a munkások tömegei nem bojkottálták a választásokat és fontosnak tartották a népi követelésekért folytatott harcot. Bár az érvénytelen 12 000 szavazat közt sok volt a forradalmi jelszavakkal átírt, mely. a KMP befolyását jelezte, sem ez, sem az SzDP-re leadott szavazatok száma nem változtatott azon a tényen, hogy a választási törvény a szavazóktól függetlenül biztosította a jobboldal hatalmát a Városházánk Ilyen formán az 1930-as fővárosi törvény megalkotása megadta annak lehető67 Fővárosi Hírlap. 1931. jún. 28. 2. o. 68 Mónus Illés: Az 1930. évi budapesti törvényhatósági választások statisztikája. Szocializmus. 1931. jan. 1. sz, 69 A fővárosi választásról. Kommunista. 1931. jan. IV. évf. 1. sz. 348