Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

válasszák meg a plébánosokat, az SzDP képviselői viszont amellett kardoskodtak, hogy az egész közgyűlés válasszon. Hasonló volt a tanítók kinevezésének kérdése is, mely a javaslat szerint a kultuszminiszternek vétójogot biztosított. Mind a jobb-, mind a baloldal élesen szembeszállt a javaslattal. A wolffpártiak az autonómia megsértésének nevezték; valójában a pedagógus kinevezéseknél eddigi monopol helyzetük felszámolását jelentette ez. A baloldal azért támadta a javaslatot, mert tudta, hogy e révén a kormány biztosítani tudja a jobboldali tanerők kinevezését, illetve a hatalom érdekkörébe vonását. A vita eredménye az lett, hogy a kinevezéseket a polgármester hatáskörébe utalták — a kultuszminiszter előzetes jóváhagyása után. Klebelsberg a vita során azzal érvelt, hogy a fővárosi oktatás ügyét nem lehet a kultuszminiszter befolyásától függetleníteni, és csak így lehet a politikamentes kinevezéseket biztosítani.

59 A fővárosi üzemek irányításának kérdései is ellenvéleménnyel találkoztak. Főleg a magas fizetéseket, a sokféle ellenőrző szervet, a több helyen, több vállalatnál szereplő igazgatósági tagokat kifogásolták a vita során. Négy és fél hónapos vita után az Országgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot. Főleg a vidéki képviselők szavazataival szavazták meg a javaslatot. 1930. május 27-én megjelent a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló XVIII. törvénycikk, mely 5 részben, 107 paragrafusban tárgyalja a fővárosi közigazgatás módozatait.

60 A törvénycikk a főváros hatáskörét az egész városra kiterjesztette, csak a Várpalotát és a fegyveres testületek építményeit vonta ki a a főváros hatásköréből. Megnövelte a főváros területét a Szabadkikötő és a budaörsi repülőtér területével, azonkívül új kerületi beosztást fogadott el, mely az I. kerületet három részre, az I., XI., XII. kerületre osztotta, az V. és VI. kerület külső részeiből létrehozta a XIII. kerületet, a VII. kerület külső és a X. kerület egyrészéből pedig a XIV.-et. Az új kerületi beosztás kétségtelenül szükséges volt, mert a kerületek nem egyformán fejlődtek és 1872 óta egyes kerületek népessége erősen megváltozott és a XX. század első negyedében benépesültek olyan kerületek, melyek annak idején még lakatlanok voltak. Az 1920-as években indult rohamos fejlődésnek Kelenföld, Lágymányos, Zugló és a Hegyvidék is. A statisztikai adatok rámutatnak a törvénycikk eme pontjainak szükségességére.

61 A KERÜLETEK NÉPESSÉGE 1900 1910 1920 1930 I. 46 438 71 501 96 609 115 949 II. 36 641 41 429 48 705. 52 047 III. 37 059 49 412 51 164 60 465 IV. 23 530 25 268 28 306 25 172 V. 50 339 63 700 72 149 78 039 VI. 132 829 156 284 160 361 174 040 VII. 155 820 181 863 176 321 186 647 VIII. 133 419 151 845 145 408 141 119 IX. 69 671 88 035 91 128 99 617 • X. 34 186 51 034 58 845 73 089 7J9 932 880 371 928 996 1 006 184 59 Országgyűlési Napló. XXV. k. 267. o. 1930. márc. 27. 60 Pïudapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. törvény. Bp. szf. Házinyomda. 1931. és 1930. évi Országos Törvénytár (Corpus Juris) Bp. 1930. 223—73. o. 1930. máj. 27. 01 Illyefalvi I. Lajos: A hatvanéves Budapest. Bp. 1933. 53. o. 346