Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

megállapította, hogy minden tagot a közgyűlés válasszon meg, hasonlóan a főszámvevőt is. Kifogásolta az ügyrend több olyan pontját is, amelynek a célja a közgyűlés elnémítása és javasolta a tanácskozás című fejezet sérelmes pontjainak, a széksértésnek a törlését a tervezetből. A kormányhatósági felügyelet pontjai az előterjesztés megállapítása szerint az „önkormányzat sírfelirata", melynek törlését vagy teljes átdolgozását javasolta. Végezetül megállapította, hogy a javaslat halálos sebet üt az önkormányzat elvén.

52 Valóban, a törvényjavaslat egyik célja, a Városházáról a liberális polgárság kiszorítása volt. Petrovácz felirati javaslata is megállapította, hogy az országgyűlés eddigi vitájánál nem látták érvényesülni a főváros közgyűlésének lerögzített álláspontját. A részletes vita során megváltoztatandónak ítélte a választott tagok számát a törvényhatóságban, hasonlóan a törvényhatósági tanácsban. A nagyobb kerületeknek legyen lehetősége több bizottsági tagot választani, a tanerők kinevezésénél a kultuszminiszter vétójoga töröltessék, hasonlóképpen a belügyminiszternek az a joga, hogy a költségvetést saját hatáskörében megváltoztathassa — emlékeztetett az előterjesztés.

53 A kifogásolt pontok elsősorban olyanok, melyek a kormány erősebb befolyási törekvéseit jelentették és az addig egyeduralmat gyakorló csoportok érdekeit sértették. A közgyűlés a demokraták indítványát elvetette, a Petrovácz félét elfogadta azzal, hogy az Országgyűlés elnökéhez felterjeszti.

54 A Házban folytatódott a javaslat részletes vitája és az egyes pontok körül továbbra is nagy volt a polémia. A részletes vitánál is főleg az ellenzék hallatta hangját, a jobboldal képviselői azonban védelmükbe vették a javaslatot, sőt több esetben demagóg módon a vidék lemaradása miatt támadták a fővárost. Pl. Schandl Károly kikelt az ellen a terv ellen, mely a környék bekapcsolásával NagyBudapestet akart létrehozni, nyilvánvalóan politikai tendenciából. A vidék nevében a gazdák képviselőit is a törvényhatóságban akarta látni.

55 Jókai Ihász Miklós szintén védte a javaslatot, sőt kifogásolta a vallásfelekezetek képviselőinek hiányát, és hangoztatta, hogy a széksórtést a nemzeti érzést és a vallási meggyőződést sértők ellen is alkalmazni kell.

56 Strauss István a fővárosnál, főleg a BESZKÂRTnál tapasztalható nagy fizetéseket kifogásolta.

57 A javaslat ellenzői, mint az általános vita során is, a kerületek egyenlővé tételét (a lakosság számának figyelembe nem vételét), a főpolgármesteri állást és a javaslatban biztosított főpolgármesteri hatáskört, a klotür és a széksértés pontjait, a kormány felügyeleti jogainak kiszélesítését kifogásolták. Sokan pl. Gál Jenő, Pakots József a demokratizmus korlátozását bírálták. A szociáldemokraták, mint Farkas, Propper, Malasits az egyes pontok tárgyalásánál rámutattak azok reakciós, antidemokratikus, osztályérdeket képviselő jellegére, főként élesen támadták az 1000 ajánlás szükségességét a javaslatban. A kormányt ez nem túlságosan zavarta és Scitovszky belügyminiszter egyik válaszában kijelentette, hogy az eredeti javaslatokat fenntartja és csak annyit tett hozzá, hogy olyan intézkedéseket fog tenni, melyek megakadályozzák a visszaéléseket az aláírásgyűjtésnél, a szelvényrendszernél.

58 A válaszból kiderült, hogy a kormány a javaslat lényeges pontjait feltétlenül el akarja fogadtatni a Házzal. Nagy vitát eredményezett a főváros kegyúri jogának paragrafusa is. A jobboldal különböző árnyalatai a mellett voltak, hogy a közgyűlés katolikus tagjai 52 Fővárosi Levéltár. Közgyűlési iratok 266/930. kgy. Bródy Ernő és Vértes Emil indítványa. 1930. febr. 7 és 11-i közgyűlés. 53 uo. Petrovácz Gyula indítványa. 54 uo. közgyűlési határozat. •• 55 Országgyűlési Napló XXV. k. 18. o. 1930. febr. 11. 56 uo. XXIV. k. 355 o. 1930. febr. 5. 57 uo. XXV. k. 159. o. 1930. febr. 19. 58 uo. 351. o. 1930. febr. 28. 345