Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

A kormány exponensei, főleg a főváros felett felügyeletet gyakorló belügyminiszter többször kifogásolta a főváros adminisztrációját. Már Rakovszky is, de főleg Scitovszky bírálta a főváros vezetését. Az adminisztráció nehézkessége azonban inkább csak ürügy volt. A belügyminisztert valójában az zavarta, hogy a kormány bázisa — a manőverek ós csábítások ellenére is — csekély maradt. Fontos, főleg gazdasági természetű kérdésekben egyezkedni kényszerültek Wolffékkal (pl. a Talbot kölcsön és bánhidai centrale építése ügyében). Azonkívül a részeire bomlott ellenzék is, főleg a szociáldemokraták, hangot adtak ellenvéleményüknek. Már 1927 folyamán tervezetet készített a főváros vezetősége a közigazgatás megreformálására. Kidolgozásában Ripka főpolgármester/ Németh Károly tanácsnok, Bódy Tivadar volt polgármester és Szabó Imre főügyész vettek részt. Ez a tervezet is — nyilvánvalóan a kormány intencióinak megfelelően — a választott tagok számának csökkentését tervezte és meghagyta a kinevezett tagokat. Felvetette a közgyűlés tehermentesítését egy kisebb számú testülettel. Megszüntetni tervezte a tisztviselők 6 évenkénti választási rendszerét, csak a polgármester ós az alpolgármesterek választását hagyta meg. A tanácsnokok megválasztását már meghatározatlan időre tervezte a javaslat.

6 Közben a belügyminiszter több esetben is támadást indított a főváros vezetősége ellen, főként mert a kormány saját pártja elég kevés befolyással rendelkezett, bár a tisztségviselőkből álló tanács hűségesen végrehajtotta a kormány intenciókat. A bizottságokban ós a közgyűlésen azonban Wölffék, a demokraták és az SzDP képviselői saját elképzeléseiket hangoztatták és sok esetben ellenálltak olyan ügyek keresztülvitelének, amelynek a kormányzat jelentőséget tulajdonított. Scitovszky a belügyminiszteri tárca költségvetési vitája során 1927 májusában élesen bírálta a fővárost. „Ami most a fővárosnál végbemegy, azt hiszem mindenkire nézve a legkellemetlenebb benyomást kelti. Az olyan autonómia és az olyan adminisztráció, ahol mindenki és senki sem felelős, nem autonómia és nem adminisztráció." A hiteltúllépések megakadályozása érdekében az egyéni felelősség fokozását hangsúlyozta a főváros vezetésében. Alkalmat adtak a kormánynak a főváros bírálatára a különböző botrányok is, pl. a Széchenyi fürdő bővítésénél napvilágra került panama. A belügyminiszter nyilatkozataiban közgyűlési választmányt, gyorsabban mozgatható kisebb testületet, adminisztratív alpolgármestereket, és a gazdálkodásért felelős számvevőséget kívánt, ami kétségkívül a közigazgatás korszerűsítését is szolgálta.

7 A későbbiek során is, midőn már készült a Belügyminisztériumban a főváros közigazgatásának reformjáról szóló tervezet, bírálta a kormány a fővárost, ahol ugyan nem volt nehéz hibát találni; pl. a kórházak állapota, a Vásárpónztár régóta húzódó botrányos felszámolása állandóan alkalmat adott a bírálatokra.

8 Nem mintha az országban nem lettek volna fontosabb és nagyobb bajok, még a közigazgatásban is, de a főváros nagyon is szem előtt volt és a meghódításhoz szükség volt a kétségkívül nehézkes városigazgatás ós a közgyűlésen egymásra acsarkodó szélső jobb és ellenzéki politika bírálata is. A város életében ez az időszak feltétlenül pozitívabb, mint a kereszténykurzus osztatlan uralma alatti évek (a dollárkölcsön beruházásai akkor realizálódnak) a kormány azonban készíti a tervet, hogy a fővárost jobban befolyása alá vonja. Unnék egyik módja az új fővárosi törvény tervezetének elkészítése. 1929 nyarán elkészült a tervezet és a kormány úgy látta, elérkezett az 6 Fővárosi Hírlap. 1927. ápr. 6. 3 — 4 o. 7 Fővárosi Hírlap. 1927. máj. 18. 3. o. 8 Fővárosi Hírlap. 1928. nov. 14. 1. o. •22 Tanulmányok Budapest múltjából 3^7